Amikor a tegnap este több forrásból is hallottam-olvastam, hogy május végén Ferenc pápa három napra eljön Romániába – a román források szerint Bukarest-Kolozsvár- Iasi az útvonal, a magyar források kérdőjelekkel ugyan, de Balázsfalvát és Csíksomlyót is hozzácsatolták – a világhálón megkerestem a Vatikán állam illetve a Szent Szék hivatalos honlapját, amelyet még soha nem böngésztem, és a különböző friss sajtóközleményekben megpróbáltam felfedezni a hír igazolását, de nem sikerült.
Rábukkantam viszont Ferenc pápa legutolsó, meglehetősen hosszú beszédére, amelyet a Vatikán államba akkreditált diplomatáknak tartott január hetedikén és ebből egyértelműen kiderült a Szentatya álláspontja néhány, ugyancsak fontos nemzetközi kérdésben. Az egyik: az idén megemlékeznek a Nemzetek Ligája megalakulásának századik évfordulójáról. Ezzel összefüggésben Ferenc papa részletesen kitért az Egyesült Nemzetek Szervezetének a szerepére a mai világban és ugyanakkor többször is kihangsúlyozta, hogy tökéletesen egyetért azzal a menekültügyi csomaggal, amelyet nemrég Marakeshben elfogadtak, de amelyek előzetes tárgyalásáról Magyarország és még néhány állam kivonult, Románia pedig nem írta alá. A másik: a pápa úgy véli, hogy a globalizáció jelenlegi körülményei között az Európai Unióra nagy szerep hárul a különböző nacionalista és szélsőséges nézetek leküzdésében, amelyek veszélyeztetik a mostanig kibontakozott békefolyamatokat,de nem tagadja azt sem, hogy a különböző nemzetek és a közös Európa érdekeit valamiképpen egységes eszmerendszerbe kellenne ötvözni. Harmadszor: a katolikus egyház feje kijelentette, hogy nemsokára Marokkóba és az Egyesült Arab Emirségekbe látogat, annak emlékére, hogy Assziszi Szent Ferenc és az akkori török szultán nyolcszáz esztendővel ezelőtt egyezett meg a Jeruzsálem felszabadítása körül kibontakozott, mindkét fél részéről nagy áldozatokkal járó keresztes hadjáratok utáni békekötésről, ő pedig ezzel a látogatásával a muszlim és a keresztény világ közötti közeledést szeretné szolgálni. Negyedszer: sorra vette azokat az egyezményeket, – konkordátumoknak szoktuk ezeket nevezni – amelyeket a Vatikán, pontosabban a Szent Szék a különböző államokkal megkötött és ilyen tekintetben különösképpen Kínát emelte ki, mivel az elfogadott dokumentum lehetővé teszi, hogy a kínai katolikus püspökök maradéktalanul teljesíthessék szolgálatukat, illetve a meglehetősen nagyszámú kínai katolikus hívő élhessen egyházának, vallásának. Tovább nem is sorolom, csupán annyit teszek hozzá, hogy a pápa az elkövetkező napokban egy olyan konferencián vesz részt a Vatikánban, amelyet a pápaállam egyik alapítványa szervez és a kedves hallgatók nem találják ki, hogy miről: nos, a robotizálásról. A kortárs világ tehát összetett, csak attól óvom magunkat, hogy miközben az elkövetkező hetekben-hónapokban a romániai pápalátogatásról hallunk ilyen-olyan híreket, mindenképpen örvendjünk neki, de ne dobjuk el a sulykot és ne gondoljuk azt, hogy mi vagyunk a világ közepe. Hanem lássuk be: a katolikus világegyháznak csupán egyetlen és korántsem a legnagyobb része, amelynek összhangban kell működnie az egésszel.