Csíki focitörténelem

Azt hiszem, néhány napig még ez lesz a romániai sőt a magyarországi média slágere: maratoni meccsen, a tegnap este, a harmadosztályú Csíkszeredai Futball Klub a Románia Kupa nyolcad döntőjében búcsúra kényszerítette az első ligás, nem is tudom hányszoros országos bajnok, kupagyőztes és országos válogatottakkal megtűzdelt Bukaresti Dinamot. Ráadásul nem is akármilyen mérkőzésen, hanem valóban soha nem látott izgalmak után, hiszen csak a tizedik tizenegyes-párosítás döntötte el a továbbjutót. És azt hiszem, teljesen mindegy, hogy az elkövetkező sorshúzáson ki lesz majd Csíkszereda ellenfele és hogyan végződik az a mérkőzés, mert Mindenszentek napján a helyi focisok valóban az égbe emelték a város labdarúgását, amelyet hosszú-hosszú évtizedeken át a jégkorong mellett mindig csak amolyan mostohagyermeknek tekintettek. Egészen pontosan nem tudni, hogy mikor indult el a labda az Olt partján, a Csíkszeredai Futball Klub mindenesetre egy 1904-es foci kezdeményezés jogutódjának tekinti magát, de hivatalosan, csapatként, csak az első világháború utáni évekből származnak a legelső eredmények. 1920-ban alapították meg a Csíkszeredai Atlétikai Klubot – az atlétika ekkor még bármiféle sportágra kiterjedő testedzést jelentett –  és hasonló megnevezéssel egy focicsapatot is működtettek, amely azután többször is nevet cserélt, de különösebb eredményeket nem mutatott fel. Nem történt ez másképpen a második világháború után sem: a csapatnevek változtak, de műjégpálya még nem lévén, az időközben létesített labdarúgó pályán való nyári rohangálás inkább edzéslehetőséget jelentett a jégkorongozóknak, semmint valamiféle hosszútávú és előremutató stratégiát, noha a város egyetlen középiskolájának tornatanárai nem egyszer olyan középiskolás diákcsapatokat is összehoztak, amelyekben maguk is pályára léptek. Igy nem csoda, hogy a csíkszeredai focisták leginkább a tartományi bajnokságban szerepeltek és ha egyszer-kétszer véletlenül bekerültek a harmadosztályba, akkor már a következő labdarúgó idényben megint kiestek. Változást a csíkszeredai labdarúgás életében nem a romániai rendszerváltás, hanem az a döntés hozott, hogy 2000 után a klub a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia működtetésére helyezte a hangsúlyt és a felnőtt csapat mellett a helyi tehetségekre épülő utánpótlásra valamint a gyermekcsapatokra összpontosított, megkeresve mindazokat a szakembereket, akik ezeknek a hosszútávú elképzeléseknek a szolgálatába álltak. A vezetőség időközben szerződést kötött a magyarországi Puskás Akadémiával, az ifjú focisok számára  Csíkszeredában külön bentlakást – vagy ahogyan manapság nevezzük – kollégiumot is épített, amely kiváló feltételeket biztosít a tanulásra is. A tegnap esti mérkőzés nyomán a Székelyföld Labdarúgó Akadémia minden bizonnyal nagy médiafelülethez jut és ha nem is beszélnek majd annyit róla, mint a Hagi–féle látványos utánpótlás képzésről, de annyi bizonyos, hogy a város neve ezután előkelő helyen fog szerepelni a labdarúgásól szóló beszámolókban. A felnőtt csapatban persze nem csupán helyi képzésű fiatalok játszanak, hiszen megértve az idők szavát a máshonnan ide szerződött profik is nélkülözhetetlenek. De hogy a játékosoknak  ez az ötvözete képes olyan csapatként működni, amely vesztett helyzetben sem adja fel és ugyancsak látványos labdarúgást játszik, azt a tegnap este kiválóan megmutatta. A városban persze, örömünnep volt, és a Brassóban éppen vereséget szenvedő hokistáknak nagyon fel kell kötniük majd a korcsolyát, hogy a csíkszeredai foci ezzel a valóban sporttörténelmi győzelmével nehogy elvigye-elvegye a szurkolókat.