Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor azok, akik tematizálják a hazai közéletet – jobbára román lapok, portálok, hírügynökségek, illetve az MTI – felfigyelnek rájuk, mert egyébként jóval több oldalaikon a kattintáshozó „látványos” tartalom, a „házunk tája”, a „mi kutyánk kölyke”, a heccvélemény. (Kint sincs semmi, bent sincs semmi, kattintsunk csak!)
Most az adódott, hogy a legújabb Eurobarométer, huszonhétezer tagországi polgár megkérdezésével készült felmérés: pont az Európai Unió megítéléséről készült, és az eredmény talán a várakozásokat felülmúlóan derűlátásra ad okot Romániában is, de kiváltképp Magyarországon. Utóbbit azért tartom fontosnak már az elején kiemelni, mert a magyar kormány mondhatni állandóan támadta és támadja „Brüsszelt”, élvezi az unióellenes, euroszkeptikus, szakadáspárti szélsőséges alakulatok bizalmát és biztatását, támogatását. Tegyem hozzá, jelképes támogatását, mert az igazi támogatás, a pénz azért Brüsszelből jön, az Európai Bizottságtól, vagyis az uniós „kormánytól”, s ha megcsappan, az gondot és keservet okoz.
Nos, a héten a hazai sajtót olvasva először az tűnik szembe, hogy: Románia lakosságának hatvanöt százaléka „nem szeretné, hogy az ország kilépjen az Európai Unióból”. Forrásom ismerteti a recens Eurobarométer általános uniós eredményeit is, ezek szerint „majdnem az összes, az EU-támogatottságát mérő adat nőtt a 2016-os brit népszavazást követően, érzékeltetve a kontinens országainak növekvő aggodalmát a Brexit hatásai miatt, és fokozva az EU-tagság előnyeinek tudatosítását. Az európai válaszadók hatvanhat százaléka ma arra szavazna, hogy országa az EU tagja maradjon (minden tagállamban ez a többség opciója!), és csak tizenhét százalék gondolkodna el azon, hogy kilépjen, tizenhét százalék pedig nem tudja, hogy miként szavazna.” A romániaiak negyvenkilenc százaléka jó dolognak tartja az EU-tagságot, negyvenhárom százalékuknak van pozitív képe az unióról, továbbá hatvanhárom százalékuk azt szeretné, ha az Európai Parlament sokkal nagyobb szerepet töltene be a jelenleginél. Uniós szinten az EU-tagságot pozitívan megítélők aránya hatvankét százalék, az elmúlt huszönöt évben ennyien soha nem szerették ezt a nagyívű történelmi konstrukciót, talán a legfontosabbat a modern korban, a globalizáció korában.
Végre egy kimutatás, amelyben a többség oldalán állok és agitálok – gondoltam magamban, s szorongva kerestem rá az illiberáliai adatokra. Megkönnyebbülésem óriási volt. Annyi mindent nem értek és annyi mindennel nem értek egyet abból, ami szívbéli hazámban jelenleg történik, hogy már-már belém fészkelődött a félelem: az EU-ellenes propaganda és gyűlöletkampány maradandó károsodást okozott az emberek tudatában. Erre az első cím, ami a szemembe ötlött, az volt: Rekordnépszerű az Európai Unió a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Tehát derék magyar-magyar testvéreimnek nem ment el az esze, nem fognak lemondani a modernizációra kapott uniós támogatásról! Most már csak az szükséges, hogy a folyamatban levő aláírásgyűjtés eredményes legyen, s a magyar kormány csatlakozzék a luxemburgi székhelyű uniós bűnüldöző szervezethez, az Európai Ügyészséghez – ez rövid távon az elképesztő korrupciós eseteknek (főleg az eddigi uniós támogatások lenyúlásának, megdézsmálásának) a felderítését és megbüntetését, hosszú távon a megelőzését, meghiúsítását tenné lehetővé. (Lásd még http://ww2.infovilag.hu/2018/10/17/minel-inkabb-csepuli-az-orban-kormany-az-eu-t-annal-egyertelmubb-az-unios-tagsag-tamogatottsaga)
Lehetetlen, hogy a magyarországi szavazók nem gondoltak erre is, amikor hatvan százalékuk úgy vélekedett, hogy az ország uniós tagsága jó dolog, nem kevesebb, mint hetvenöt százalékuk pedig úgy, hogy az EU-tagság Magyarország számára hasznos! (Forrásom itt malíciózusan megjegyzi, hogy Mészáros Lőrinc is így gondolhatja…) Azt hiszem, a legújabb Eurobarométer eredményei tükrében teljesen értelmetlen egyeseknek a Brexit mintájára Magyarország kilépéséről álmodozni, vagy egyenesen biztatni rá, mint teszi például a NER Vécétudorra megszólalásig (sőt utána még inkább) hasonlító megmondóembere, aki szerint minél hamarabb ott kellene hagyni az Uniót, „ezt az ótvaros disznóólat”. És nagyon remélem, hogy a románok és a magyarok a választásokkor sem felejtik el, hogy az Európai Unió jó és hasznos országuk, minden tisztességes, gyermekeinek szebb jövőt óhajtó ember számára.