Múlt héten a nyelvújításról esett szó, többek között arról, hogy milyen kifejezésekkel próbálják a modernkori nyelvújítók helyettesíteni azokat az idegen eredetű szavakat, amelyek akarva-akaratlan bekerülnek a nyelvünkbe. Ugyanakkor visszautaztunk a valódi nyelvújítás korába, amikor egyebek mellett szóalkotással, szóképzéssel, valamint szóelvonással keletkeztek új szavak, kifejezések.
Nem volt már időm beszélni a szóösszetételről, az elavult szavak felújításáról, a nyelvjárási szavak közkinccsé tételéről, az idegen szavak, szószerkezetek fordításáról, illetve az idegen szavak magyarosításáról. Most ezekre hozok néhány példát.
A szóösszetételt a szóképzés után az egyik legtermékenyebb szóalkotási módnak tartják. Így született meg a helyesírás, a hőmérő és az alvajáró szavunk, de az olyan elő- és utótagok is virágkorukat élték, mint az egy-, erő-, vég-, -szomj, -tár, -vágy és a -zár. A könnyelmű a könnyű és az elméjű, a lég a levegő és az ég, a higany a híg és az anyag, a talaj pedig a talp és az alj szavak párosításából alakult ki. Nyilvánvalóan olyan összetételek is keletkeztek, amelyek eltűntek a süllyesztőben. Ilyen például a tevepárduc és a popont, előbbi a zsiráf, utóbbi a kettőspont megfelelője.
Érdemes beszélni még az elavult szavak felújításáról. Jó néhányat eredeti jelentésükkel kezdtek használni, míg a többi új jelentést kapott. A tartalom, az év, a fegyelem, az ajánlat, illetve a szobor értelme nem változott, az alak azonban régen babát, a börtön hóhért, az alkalom pedig szerződést, megegyezést jelentett. De olyan szavak is akadtak, amelyeknek eredetileg két jelentésük volt, a nyelvújítás korában viszont egy maradt. Például a hölgy korábban menyétet is jelentett.
Szintén új kifejezések születtek azután, hogy egyes nyelvújítók tájszavakat emeltek be a köznyelvbe. Ezek közé tartozik a barangol, a csapat, a csökönyös, a doboz, a kelengye, valamint a zamat, és még folytathatnám a sort. Sőt a -lag, -leg határozóragot is átmentették a népnyelvből… így alakult ki a színleg és a főleg szavunk.
Természetesen akkoriban is igyekeztek lefordítani az idegen szavakat, szószerkezeteket, több-kevesebb sikerrel. Főként a német nyelv szavait ültették át a magyarba, de a latin és a francia nyelvvel is próbálkoztak. Így született meg a német eredetű álláspont és a belátás, valamint a latin eredetű befolyás és a rokonszenv.
Néhány dolog azonban honosodott meg a magyar nyelvben. Ilyen a számnév után használt többes szám, például a két emberek beszélgetnek… helyette a két ember beszélget változatot használjuk. Ugyanakkor a nyelvújítók személyneveket is lefordítottak: így született meg a Constantinusból a Szilárd, a Victorból a Győző, a Corneliusból pedig a Soma.
A végére maradt az idegen szavak magyarosítása, amely főként egy-két tudományág szaknyelvét érintette. Ilyen módon került a nyelvünkbe a pillér, a bálna, illetve a rím. Néha a földrajzi neveket is átalakították: így lett a Stockholmból Istókhalma, a Koppenhágából pedig Kappanhágó, viszont egyik sem maradt meg az utókornak.