Trump hatalomra jutása óta mind egyértelműbbé vált, hogy – választási kampányban hangoztatott – jelszava az Amerika first nem annyira belpolitikai, mint inkább külpolitikai tartalmú, a – természetesen alapvetően más hátterű, de lényegi törekvéseiben félelmetesen hasonló – hitleri Deutscland über alles 21. századi megfelelője. Trump minden cselekedete az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi pozíciójának megerősítésére és az amerikai dominancia-igénnyel szembeni bárminő ellenállás letörésére irányul. A világ legnagyobb katonai hatalmával a háta mögött – egyelőre főként gazdasági eszközökkel – minden olyan államot, mely ezeket az igényeket nem hajlandó minden további nélkül elfogadni, meg próbálja térdre kényszeríteni.
A nyitányt a kereskedelmi háború jelentette. Ezt még az amerikai átlagember védelme gyanánt is lehetett értelmezni…
Kiderült azonban, hogy Trump az amerikai Dollárt használja a gazdasági háború eszköze gyanánt. A kérdéskör felületes ismerői számára: a dollár az Amerikai Egyesült Államok gazdasági világhatalmának egyik legfőbb eszköze. A Dollár mint egyetemes nemzetközi fizetőeszköz az Amerikai Egyesült Államokat képessé teszi arra, hogy gazdasági érdekeit árkon-bokron keresztül érvényesíthesse. Főként azután, miután a múlt század közepe táján a papírpénzt (jelesül a nemzetközi elszámolások alapjává tett Dollárt) az amerikai pénzrendszer függetlenítette az – addig etalonnak számító – aranyfedezettől. Ettől kezdve az amerikai nemzeti bank gyanánt funkcionáló Fed Reserve bankrendszer gátlástalanul (azaz a gazdasági folyamatoktól gyakorlatilag függetlenül) bocsájthatta ki a bankjegyeket.
Trump – ennek tudatában – főként azokat az államokat próbálja térdre kényszeríteni, melyek az amerikai Dollárban zajló világkereskedelem rendszeréhez kötődnek, de az amerikai külpolitika világhatalmi törekvéseit nem hajlandók elfogadni…
A kereskedelmi háború nyilván azzal a Kínával indult, melynek külkereskedelmi egyenlege Amerika számára évtizedek óta negatív, s melynek következésként világ egyes számú gazdasági hatalma aggasztó mértékben eladósodott, s ezzel bizonyos mértékben kiszolgáltatottá is válhat. Trump háborút indított a részben hasonló helyzetű Európa (jelesül Németország), sőt horribile dictu Kanada ellen is.
Csakhogy a mai világ már nem a 20. század logikája szerint működik. Az említett országok mindenike hasonlóan kemény válaszlépésekkel reagál. Mindannyian ugyanolyan büntetővámokat vetnek ki az amerikai árukra, mint az amerikaiak rájuk. Ráadásul célzottan. Ezek a vámok elsősorban Trump választóit, azaz éppen az amerikai kisembereket fogják sújtani.
A szankciók és büntetővámok nyomán az orosz, az iráni és a török elnök – mellesleg mindhárman rászolgáltak arra, hogy saját népük büntesse őket – még radikálisabb eljárásokhoz folyamodnak.
Az orosz Putyin például állama aranytartalékainak radikális felhalmozásába kezdett. 457 tonnáról 1944 tonnára, tehát az eddigi négyszeresére gyarapította aranytartalékát. S ezzel még a hasonlóan gondolkodó kínaiakat is túlszárnyalta. Tette mindezt azért, hogy az amerikai Dollár-diktátum hatékonyságának elejét vegye. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Oroszország az amerikai szankciók ellen csupán a Dollár-rendszertől való valamiféle függetlenedéssel védekezhet. Az oroszok felfüggesztették a dollárvásárlást és piacra dobják amerikai állampapírjaikat. Az amerikaiak által Európára is rákényszerített szankciók ugyanis a rubel értékének zuhanását eredményezték. Annak ellenére is, hogy Németország például nem mindenben hajlandó követni az amerikai ukázokat. Az északi olajvezeték megépítésétől ugyanis Angela Merkel Trump explicit tiltakozása ellenére sem hajlandó elállni. Ez utóbbi lépés persze minket kelet-közép európaiakat is sújt, hiszen a terv megvalósulása esetén energetikailag nem az oroszoknak, hanem a németeknek leszünk kiszolgáltatva. Politikailag az az orosz cseberből a talán még végzetesebb német vederbe eshetünk. De ez más kérdés…
Trump azonban nem csak Európa vonatkozásában látszik elszámolni magát. Az amerikai politikával újabban nyíltan szembeszegülő Törökország elleni büntetővámok sem érték el a céljukat. Bár a török lírát súlyosan érintették, az országot nem sikerült gazdasági csődbe hajszolniuk. Nem mintha Erdogan kevésbé lenne emberarcúbb, mint az amerikai Trump…
Azt azonban Trumpnak – úgy tűnik – tényleg sikerül elérnie, hogy Oroszországot, Törökországot és Iránt végképp egy akolba terelje. Mindhárom ország „Putyin tervét” próbálja életbe ültetni. Magyarán a dollár ellenében egyfajta aranyzóna látszik kiépülni. Az arany ugyanis (értékcsökkenése dacára) sem jár olyan politikai veszélyekkel mint a dollár.
„Az arany – idézi a die Welt Steve Hanket, a John Hopkins Egyetem pénzügyi kérdésekben szaktekintélynek számító professzorát – a legmegbízhatóbb eszköz arra, hogy valaki valutáját a külföldi spekulációk ellen biztosítsa.” Akadt Nobel-díjas közgazdász is, aki már 1977-ben megjósolta, hogy a 21. században az arany mind fontosabb szerepet fog játszani a világ valutarendszerében. Annál is inkább, mert az amerikai dollár aranyfedezete meglehetősen kérdéses. Márpedig aranyfedezet hiányában a világpiacon cirkuláló dollártömeg jelentős része bármely pillanatban értéktelen papírronggyá silányulhat.
Putyin már régen kifejezésre juttatta, hogy az Oroszország ellen foganatosított szankciók értelmetlenek. Úgy tűnik nem a levegőbe beszélt. S az sem jó jel, hogy Trump nemrégen aláírta a 716 milliárd dolláros úgynevezett védelmi költségvetést. Nem kétséges, hogy ellenfelei: Oroszország és főként Kína hasonló lépésekkel reagálnak majd.
Ismét nyakig leszünk a fegyverkezési hajszában, miközben a Föld idén is alig több mind fél év alatt élte fel a rendelkezésére álló tartalékokat. Ha a fegyverkezési hajsza ismét teljes pompájában kibontakozik, még rohamosabb tempóban lendülünk majd a szakadék felé. A fegyverkezés ugyanis, még ha pusztán egymás „sakkban tartását” szolgálja is, sokba, iszonyatosan sokba kerülhet.
Vajon ezt az őrültséget is ki fogjuk – egészen pontosan a Föld ki fogja – bírni?