Ma a -ban, -ben, illetve a -ba, -be helyhatározóragokról lesz szó, amelyeket sokan következetesen felcserélnek, sőt olyan is előfordul, hogy valamelyik párost mellőzik. Még az egyik romániai áruházlánc hirdetésében is az szerepelt, hogy ?szerélmes Olaszországban?. Igen, jól hallották? Mivel nem ellenőriztették a magyar szöveget megjelenés előtt, egy é betű is befurakodott a szerelmes szóba. Valószínűleg azt akarták írni, hogy ?szerelmes Olaszországba?, legalábbis így több értelme van.
Mivel gyakran elvétik, érdemes felidézni a sokat hangoztatott szabályt: hová kérdésre -ba, -be ragos szavakkal, hol kérdésre pedig -ban, -ben ragos szavakkal válaszolunk. Tehát, ha valaki a csizma alakú félszigeten tölti a nyaralást, akkor jó eséllyel belebolondul Olaszországba, ám ha ott megismerkedik egy szívének kedves személlyel, akkor elmondhatja magáról, hogy Olaszországban lett szerelmes.
A két páros közötti különbséget a most következő párbeszéd is jól szemlélteti.
? Hová tegyem a ruhát?
? A szekrénybe!
Tegyük fel, hogy a kérdezőnek kimegy a fejéből a válasz, és egy hét múlva már így szól a beszélgetőtársához:
? Hol van a ruha?
? A szekrényben!!! ? hangzik a bosszankodó felelet.
Bár ebből is világosan látszik a -ban, -ben és a -ba, -be ragos szavak közötti különbség, a mindennapi beszédben sokan összemossák a kettőt, sőt olyanok is vannak, akik fennhéjázásnak tartják a -ban, -ben ragok használatát. Gyakran lehet olyat hallani, hogy ?benn vagyok a szobába?, de a ?Németországba dolgoztam egy évet? is rendszerint visszatér. És még nem is említettem azt az esetet, amikor néhányan elmesélik, hogy ?milyen sokat kerestek Németbe vagy éppen Olaszba?.
És mi van akkor, ha valaki fölöslegesen tesz -ban, -ben ragot tesz a szó végére? Ezt a hétköznapi, sűrűn előforduló jelenséget hiperkorrekciónak, azaz túlhelyesbítésnek nevezik a szakértők. Valamely szó szabályos hangalakjának vagy írásképének eltorzítását értjük ezalatt, mivel a beszélő úgy véli, hogy az helytelen, így egy nem túl magyaros kifejezéssel élve, túlkorrigálja a mondanivalóját. Két példát is említenék erre a jelenségre: ?az almát a ládában tették? vagy ?a fiú bement a házban?. De az is hiperkorrekció, ha valahol elhangzik egy olyan mondat, hogy ?a tető teljesen beázott az eső végett?. Ám ez már egy másik történet.
Mi az oka a túlhelyesbítésnek? Általában az alacsonyabb presztízsű nyelvváltozat beszélőire jellemző, akik a norma követése érdekében igyekeznek a saját beszédüket javítani, nem mindig tudatosan, és ez gyakran a már említett hibákhoz vezet. Főként a beszélt nyelvre jellemző, írásban még nem harapózott el túlságosan.
Közben eszembe jutott egy jó pár éve látott plakát, amelyen román és magyar szöveg is szerepelt. A hirdetésben a házhoz szállítás helyett az állt, hogy ?szállítást biztosítunk az otthonodban?, ami azt sejteti, hogy nem hús-vér ember fordította le a mondatot.
De mit is jelentene az ügyfeleknek, ha a cég tényleg szállítást biztosítana az otthonukban? Például a nagyszobában van a megálló, jön a busz, felszállnak rá és elviszi őket a konyháig. Bár az sem lenne rossz, ha valaki bevinné nekik a hűtőszekrényből a gyümölcsöt vagy a fagyit, amíg ők nyugodtan nézik a tévét.
Remélem, megbocsátanak a viccelődésért, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek.