Egy legújabb hír szerint a Cambridge Analytica, amely ötvenmilliónyi embert befolyásolt egy tekintélyes facebookos adattömeg jogosulatlan felhasználásával Donald Trump érdekében az amerikai választási kampány során, szóval ez az adatbányászatban és -elemzésben utazó cég befolyásolhatta a brexit-szavazást is. A kivizsgálás miatt a tényleges brit kilépésig tartó átmeneti időszak akár újabb másfél évvel meghosszabbodhat, 2020 végéig tehát még sok minden változatlan marad Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyában. (Személyes érdekem fűződik hozzá, mert nagy tétet tettem meg arra, hogy az Egyesült Királyság végül nem hagyja el az EU-t.)
Az viszont, hogy adathalászok minden fontosat megtudhatnak rólunk felhasználókról egyszerű üzenetváltásaink, internetes barangolásaink, petíciókhoz vagy más kezdeményezésekhez való csatlakozásaink alapján, és hogy választók millióit befolyásolhatják ? de mit beszélek, befolyásolták máris ? több országban, Romániát is beleértve: egy olyan világmanipuláció képét mutatja, amelyhez képest George Orwell híres disztópiája ártatlan képzelgés.
A közösségi adatbázisok hálózatból kiszabadult szellemként tömeges hatást gyakorolnak, kényük-kedvük szerint terelnek embernyájakat, és sem eszközökkel, sem hajlandósággal nem rendelkeznek, hogy kordában tartsák az egyre fejlettebb analitikai megoldásokra épülő tömegbefolyásolást. Ennek összefüggésében értelmezve mindazt, ami országainkban történik, sok minden világosabbá, egyszersmind ijesztőbbé is válik.
Romániában folyamatosan fő téma az igazságszolgáltatás a maga botrányaival. Jogászok, parlamenti képviselők vitáznak róla erdélyi magyar köreinkben is; a nézeteltérések különösen kiélesedtek a Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester ellen meghozott, letöltendő börtönbüntetésről szóló múlt heti ítéletet követően. Érdekes ezekben a vitákban az ártatlanságvélelem és a szándékfeltételezés egymásba játszása. Van, aki még mindig a Basescu-Macovei-féle törvényeket tartja jónak, beleértve Laura Codruta Kövesi korrupcióellenes főügyész alkotmányt és emberi jogokat sértő tempóit, személyi kultuszát, a parlamenti többség által meghirdetett reformot pedig nem egyébnek, mint kísérletnek ?kormánypárti bűnözők tisztára mosására?.
Véleményem szerint, amit nem először fejtek ki, a mostani helyzet, a román igazságszolgáltatás intézményeinek végzetes tekintélyvesztése éppen az említett szörnyetegek és lakájaik visszaéléseinek következménye. Ezért örvendetes, hogy nagy siránkozások ellenére ? Oh! rágalom atyja, ne hagyj el ? rövidesen feloldják a legfőbb ügyészség és a hírszerzés közti megállapodások titkosítását, és nyilvánosságra hozzák az úgynevezett együttműködési protokollumokat. Közben egyre inkább teret veszítenek a szekus szócsövek, és a független médiában rendületlenül, már-már fárasztóan folyik a leleplezések sorozata.
Magyarországon a kormányoldal választási kampánya egyre kínosabb. Lehangoló a gyűlölet, az erőszak és a mocskolódás hullámverése. Jövőképről nem hallani, azon kívül, hogy ?folytatjuk? (mármint a kormányzást és a harcot), a program nagyjából két mániákusan ismételt szóban merül ki: migránsok, Soros. A Guardian tudósítása szerint ?miközben az egészségügy és az oktatási rendszer is romokban hever, a kormánypárt ezzel még csak nem is foglalkozik, mindent egy lapra feltéve a menekültektől való rettegés magját elültetve kíván nyerni?. Ami alkalmasint legalább annyit elárul a szavazóiról, mint róla magáról…
Az ellenzéknek egészében nem sikerült összefognia, megerősítve a gyanút, hogy tagjai közül némelyek alkut kötöttek a kormánypárttal. Van egy jelölt, akinek markáns programja a szociális demokrácia megvalósítását célozza, olyan intézkedésekkel, mint például a diákhitel-tartozások eltörlése; volna tehát kinek drukkolni nyugodt lelkiismerettel öregnek-fiatalnak, de nem az átütő siker reményében. (Húsvét után egy héttel Karácsony ? igazi magyar naptárreform lenne…)
Valószínűbb, hogy ez a választás sem lesz egyéb, mint egy előre lefutott NER-NER játszma. Ráadásul a már említett brit lap megfigyelője úgy látja, ?ez lehet az utolsó szabad és becsületes országgyűlési választás, amelyben az ellenzéknek legalább elméletben van esélye legyőzni a Fideszt?.
De mi marad utána? Ki marad tiszta, miután elvonul a szennyes ár? Megboldogult főszerkesztőmnek, Huszár Sándornak volt a mondása, hogy ő bármikor kész kiállni a barikádra, a golyózáporba, de ha szarral dobálnak, elbújik. Lehet, hogy el kellene bújni. De hova? És ha beváltják a fenyegetéseiket?
Eddig azért a ?mi ügyünknek?, ?menedéknek? ott volt az RMDSZ. De a történtek után ma már nehéz egy olyan alakulatot támogatni, amely ? miközben a homogén román nemzetállamban az emberi és kisebbségi jogaink semmibe vételét, a jogállamiság hiányát panaszolja, többnyire okkal ? egy önkényeskedő, konfliktuskereső, narcisztikus politikust támogat, aki a homogén, illiberális nemzetállam híve, aki lebontotta a jogállamiságot, a fékek és egyensúlyok rendszerét, akit a fél világ szélsőjobboldali nacionalistának, antidemokratának, Európa-ellenesnek tekint.
Csak az nyugtat meg, hogy ennek a végzetes paktumnak köszönhetően az RMDSZ ezután már nélkülünk is képviseletet nyerhet az itthoni és az európai törvényhozásban.