Nehéz dolgom volt, amikor döntenem kellett, hogy milyen témára élezem ki a nyelvművelő rovat mai részét. Ugyanis március 27-én ünnepeltük a színházi világnapot, annak emlékére, hogy 1957-ben aznap volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának az évadnyitója.
De azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy ma van nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja. Itt újra megjegyzem, hogy a magasztos érzelmi töltet ellenére kisbetűkkel írjuk a színházi világnapot, a nagycsütörtököt, sőt a nagypénteket, a nagyszombatot, a húsvétvasárnapot és a húsvéthétfőt is. És bár nagyon sok ellenpélda van, a felsorolt egyházi ünnepek nevét kötelező módon egybeírjuk.
Most hirtelen irányt váltok és rátérek egy másik évfordulóra. Pontosan 113 éve, 1905. március 29-én született a sokak által Rejtő Jenőként ismert Reich Jenő egy budapesti zsidó család harmadik gyerekeként. Ha feltenném a kérdést, hogy milyen kalandregények fűződnek a nevéhez, akkor valószínűleg A tizennégy karátos autó, A szőke ciklon, A vesztegzár a Grand Hotelben, valamint A három testőr Afrikában jutna eszükbe.
A magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója színész szeretett volna lenni, de tehetség híján színdarabírással kezdett foglalkozni, szép sikerekkel. Kalandokra vágyott, ezért huszonegy évesen, néhány fillérrel a zsebében nyakába vette Európát, majd kis időre a francia idegenlégióba is beállt. 1930-ban visszatért Budapestre, és a színdarabok, cikkek mellett több regényt is papírra vetett. Utóbbiakhoz a kalandozásai során átélt élményeiből merített ötletet, írásait pedig a rá jellemző humorral és öngúnnyal fűszerezte.
A Vesztegzár a Grand Hotelben című regényében például ezzel a párbeszéddel is találkozunk.
?? Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
? Értem. Ez a reklám.
? Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek, hogy valaminek örülni fognak.?
Ugyancsak ebben a regényben olvasható egy másik, szintén poénos párbeszéd:
?? Hogy állunk az alibijével?
? A micsodámmal?
? Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
? A feleségem csomagolt? Úgyhogy nem tudom, hozott-e? ilyesmit??
A szőke ciklon című könyvének előszavában olvasható, hogy ?A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik. Például: ?Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak?.?
Rejtő Jenő a vidám könyveit csak történeteknek tartotta, és szerette volna megírni élete nagy regényét. De a háború és a fasizmus közbeszólt. 1942 októberében az Egyedül vagyunk című lapban megjelent róla egy cikk, amely azt nehezményezte, hogy zsidó létére még Pesten van, és még mindig ír. Szanatóriumból munkaszolgálatra vitték, amit nagyon rosszul viselt az amúgy is gyenge, beteges szervezete. Ennek ellenére a mínusz 40 fokos hidegben való hosszú gyalogutakon is magával cipelte a kicsi hátizsákját, hogy élete nagy regényével dolgozhasson. Teste azonban felmondta a szolgálatot, és 38 évesen Ukrajna hómezein hunyt el 1943. január elsején.