Nálunk, ugye, a kommunizmust a demokratikus korrupció követte. A kommunista maffioták, az elvtársak most demokratikus maffiotaként teszik ugyanazt: uralkodnak és tömik a zsebüket ? az állam pénzéből, adócsalással, kenőpénzzel stb. ? stb. Mit lehet tenni ez ellen? Törvényeket hozni? Jogszabályokat aktualizálni? Ugyan, kérem! A romániai törvények csak a látszat kedvéért készülnek. Minden törvényes előírás teli van kiskapukkal, kibúvókkal? Nem segítenek rajtunk. Tőlük még vidáman élhetnek, kormányozhatnak a maffioták. Régiek és újak ? mert az egykori elvtársak mellé fölzárkóztak a maiak. Ők ugyan urak, de ki hiszi el róluk?
Ezért volt jó olyan előadást látni ? egy magánszínház, a Kevesek Színháza előadását látni -, amely egy tisztességes embert állít elénk. Egy hercegnőt ? Ferdinánd király és Mária királyné lányát, Ilonát. Igen, még a legmagasabb szinten, a királyi családban is előfordult néha egy?egy tisztességes ember. És hogyan történhetett meg ez? Hát úgy, hogy Ilona kislány korától vénasszony koráig egyebet sem tett, mint jót. És miért tett jót? Mert idejekorán rájött, hogy a szeretet és a segítőkészség csodákat művel. Már pedig a mi világunkban bizony elkél ? és főleg elkélne! ? még egy?két csoda. Nem is beszélve arról, hogy a jótett ? akár a legkisebb is ? nagy örömet okoz annak, aki teszi. Sőt, lehet, hogy még az is örvend, akivel teszik. Ilona hercegnő ezt tapasztalta, és ezt meséli el nekünk egy másfél órás színházi előadás során ? roppant közvetlenül. Szavait magatartása hitelesíti: női észjárás szerint beszél, viselkedik, reagál mindenre. Állandóan transzban van, és elmegy a végsőkig mindenben.
De mesél ő egyebet is. Azt például, hogy az uralmon lévők nem szeretik a segítőkész és jótevő embereket. Ilona hercegnőt a testvére, II. Károly király elűzi az országból ? Ausztriában kell élnie és jótékonykodnia, amíg II. Károly bukása után visszatérhet. Aztán a háború alatt Brassóban ápolja a sebesülteket, és felhívást intéz a brassói nőkhöz, hogy álljanak mellé és segítsenek. Ezt viszont Antonescu veszi rossznéven, és megfenyegeti. Ejsze, a diktátor úr riválist látott benne? A rendszerváltás után Ilonának is távoznia kell. Svájcban nem fogadják be. Két évet élt Argentínában, Peron diktátor uralma alatt. Így jellemzi ezt az időszakot: az Argentínában töltött két év nehezebb volt, mint négy év a kommunisták és hat év a nácik uralma alatt (ez utóbbit Ausztriában élvezte végig).
Az előadás a hercegnő önéletrajzi regénye alapján készült, amelynek címe: Újra élek. Az Egyesült Államokban írta ezt, de ott sem lelt igazán hazára. Ezért végül, miután felnevelt hat gyereket, kolostorba vonult és Alexandra anyóként, bocsánat nővérként fejezte be. Vagyis e tekintetben is elment a végsőkig. Liana Ceterchi ? az előadás rendezője és egyetlen szereplője ? ruházatával: hol menyasszonyi fátyolban, hol ápolónői ruhában, hol népviseletben, hol pedig zászlóba burkolózva jelenik meg előttünk, ezzel is érzékeltetve lelkének összetevőit. És hangulatának megfelelően állandóan játszik a keze ügyében lévő kellékekkel, mintha csak a doktori disszertációját illusztrálná, amely a tárgyak szerepéről szól, a színpadon.
Igaz emberekre van szükségünk, hogy emberibb legyen a világunk. Liana Ceterchi produkciója erre hívja fel a figyelmünk.