Minden év március 22-én arra emlékezünk, hogy 1974-ben ezen a napon alakult meg az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Központja. 1999-ben e jeles dátumot a magyar fordítók és tolmácsok napjának nyilvánították.
Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy megkerülhetetlen a munkájuk, ha egy hivatalos szöveget szeretnék egyik nyelvből a másikba ültetni, esetleg magyarként akarom megértetni magam egy olyan országban, amelynek nem ismerem a nyelvét. De akkor is szükségem lehet fordítóra, ha egy angol nyelvű könyvet jelentetnék meg magyarul, a tolmácsnak pedig többek között bírósági tárgyalásokon vehetném hasznát.
Ezúttal szeretnék megosztani Önökkel egy egészen friss történetet, amely a Temesvárhoz tartozó Szabadfalun játszódott március 15-én. A megemlékező ünnepségen ott volt a medgyesi születésű, hosszú évek óta Temesváron élő Sütő-Udvari Magdolna, aki fordító és tolmács, aznap viszont fel sem merült benne, hogy a helyszínen is dolgozni fog. Mivel román nemzetiségű elöljárók is voltak a jelenlévők között, mellettük állva kénytelen volt egyik pillanatról a másikra tolmácsolni az ünnepi beszédek szövegét. Nem volt könnyű dolga, mivel nem tudta előre, hogy mi fog elhangzani, de végül megoldotta a helyzetet. Szinte felfoghatatlan, mennyire résen kell legyen a tolmács ahhoz, hogy azonnal és ferdítések nélkül juttassa el az üzenetet a célközönséghez.
A fordítók kapcsán a Kossuth-díjas író, esszéíró és szociológus Konrád György szavait idézem. ?Külön méltatást érdemelnek a fordítók. Ők a szerző legbizalmasabb barátai. Lehet, hogy sosem látták egymást, de közelebb vannak egymáshoz, mint gyakran a barátok vagy a szeretők. A fordító beül a szerző koponyájába, mondatonkénti küzdelmes előrehaladásában magába fogadja, bekebelezi a szerzőt, és úgy bocsátja útjára a szöveget, hogy ráteszi a nevét, vállalja, ketten együtt felelősek érte. Nagy odaadás, szerény kereset, a fordító ebben is a szerzőhöz áll közel. Pedig általuk létezhet csupán a világirodalom.? Konrád György műveit egyébként többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz és szerb nyelven adták ki, tehát ő egyike azoknak, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mennyire nem mindegy, milyen minőségű lesz a másik nyelvre lefordított szöveg.
Ennek ellenére mostanában egyre többen vannak olyanok, akik különféle internetes fordítóprogramokra bízzák a munkát, mellőzve a szakembert. Sőt a közintézmények, minisztériumok honlapján, Facebook-oldalán is látunk olyan félrefordított szövegeket, amelyekről messziről látszik, hogy nem emberi kéz munkája. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy miért nem fordultak egy hivatásos fordítóhoz, aki nap mint nap ezzel foglalkozik. Valószínűleg azért, mert nem akarták megfizetni a munkadíját, de az is lehet, hogy egyáltalán nem érdekelte őket a célközönség reakciója.
Az üzleti életben egyébként dollármilliókba kerülhet egy-egy félrefordítás. Ilyenkor menesztik a bűnbakokat, a kínos eset pedig bekerül a krónikákba. A tíz legjobb kanadai viszki egyike, a Canadian Mist német nyelvterületen vallott kudarcot. A kanadaiak ugyanis nem tudták, hogy a Mist trágyát jelent németül.
Hogyan lehet elkerülni az ilyen kínos bakikat? Ha egy legalább középfokú nyelvtudással felvértezett ember ellenőrzi a fordítást, de egy olyan asszisztens is jól jöhet, aki ismeri a meghódítandó piac nyelvét és kulturális szokásait.