Nyelvművelő rovatunk mai részében Székelyföldre látogatunk, ahol többek között megcsodáljuk a hegyeket és a tavakat. Olyan helyszíneket keresünk fel, amelyeknek a nevét szinte mindenki elírja.
Kezdjük a képzeletbeli utazást a Madarasi Hargitán. A kedves hallgatók hogy írnák le ezt a megnevezést? Minden bizonnyal mindkét szót nagybetűvel kezdenék, de előfordulhat, hogy nem tudnák, mi a következő lépés. Valószínűleg szóközt tennének a Madarasi és a Hargita közé. Bár ez a változat nagyon sok helyen előfordul, el kell áruljam, hogy helytelen, ugyanis kötőjel kerül közéjük. A földrajzi nevek helyesírása című, 1998-ban megjelent kiadványban meg is magyarázzák, hogy miért. A földrajzi jellegű jelzők ? többek között a földrajzi nevek -i képzős származékai ? kötőjellel kapcsolódnak az utánuk álló taghoz. A Madarasi-Hargitához hasonlóan a Csicsói-Hargita is kötőjellel íródik.
Gyimesben folytatjuk az utunkat. Korábban én is hajlamos voltam arra, hogy hosszú í betűvel ejtsem és írjam a tájegység nevét, de egyszer csak rájöttem, hogy így helytelen. Rövid i betűvel kell ejteni és írni, ugyanúgy, mint Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, Gyimesbükk településneveket. Az -i képzős változatot, vagyis a gyimesi szót kis kezdőbetűvel írjuk. Például akkor, amikor a gyimesi csángókról vagy a gyimesi tánctáborról akarunk mesélni. És ott van még a Gyimesi-szoros, amely szabály szerint kötőjellel íródik.
Hasonló a helyzet a Gyergyói-havasokkal, a Csíki-havasokkal, a Gyergyói-medencével és a Csíki-medencével. Mindegyik megnevezést kötőjellel írjuk. Hamarosan megérkezünk a Békás-szorosba, amit sokan Békási szorosnak neveznek, helytelenül. A Békás és a szoros szavak közé kötőjel kerül.
Most pedig ideje betartani a legelején tett ígéretemet, ami a tavakra vonatkozott. Az imént említett szurdokvölgytől nem messze található a Gyilkos-tó, amely szintén népszerű turistacélpont. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában így mutatta be a tavat: ?Még ma is, aki felső Olaszország nagyszerű és Svájcnak nagyszerű tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállni. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben.?
E szép szavak után ünneprontó leszek, és kihangsúlyozom, hogy a Békás-szoroshoz hasonlóan a Gyilkos-tó is kötőjellel íródik, ugyanúgy, mint a szovátai Medve-tó, amely felülnézetből egy kiterített medvebőrre hasonlít. Szováta egyébként számos író, művész, színész kedvelt úti célja volt. Többek között ott kezdte lapszerkesztői tevékenységét Endrődi Sándor a ?Szovátka és vidéke? című írott és rajzolt lappal. Endrődi verset is írt a település iránti érzelmeiről.
?Nem foglalom nagy hangzatos szavakba,
Mert amit érzek, tiszta mély imádat,
Meghatva nézem Isten szép munkáját:
A tavakat, a hegyeket, a fákat,
És lelkem megtelik boldog gyönyörrel,
Szívem fölujjong, hálásan dobog,
S megáldok minden embert, aki itt
? Habár egy téglányit ? alkotni fog.?
Utunkat a Szent Anna-tónál folytatjuk, amelynél kötőjelet teszünk a nagy kezdőbetűkkel írt Szent Anna és a tó közé. A mai képzeletbeli utazást a jól ismert búcsújáróhelyen, Csíksomlyón zárjuk. Sokan a beszédben és írásban is i betűt tesznek az m és az ly közé, ami természetesen hibás. A csíksomlyói búcsú esetében pedig mindkét szó kisbetűvel kezdődik.