Nyelvművelő rovatunk mai részében a szívről és a magyar népmesékről lesz szó. Tisztában vagyok vele, hogy elég furcsa párosítás, de mindkettőnek köze van ehhez a héthez.
Bár Magyarországon több helyen is megünnepelték hétvégén, hivatalosan szeptember 29-én, azaz holnap van a szív világnapja. Természetesen a megnevezés mindkét szava kisbetűvel kezdődik, ugyanúgy, mint a többi ünnep, jeles évforduló neve.
A kezdeményező, vagyis a Szív Világszövetség főként a szívbetegségek megelőzésére hívja fel a figyelmet, kiemelve, hogy minden ezzel kapcsolatos lépésünket az egészség javításának szándéka vezérelje. Többek között az egészségtudatos táplálkozás és a helyes életmód kialakításával kerülhetünk közelebb a célhoz. Mielőtt bárki azt hinné, hogy egészségügyi rovatot hallgat, gyorsan megjegyzem, hogy maradok a megszokott témakörnél.
Nem tudom, hogy hányan figyeltek fel rá, de bárhogy is ragozzuk a szív szót, mindig hosszú í betűvel írjuk. Például abban a mondatban, hogy fáj a szíve valakiért. De akkor is, amikor azt mondjuk, hogy belopja magát valakinek a szívébe. További példák. Elnyeri valakinek a szívét. Ami a szívén, az a száján, vagyis őszinte, szókimondó. A szívére vesz valamit, azaz valami nagy bánatot, gondot okoz neki.
Ugyancsak hosszú í betűvel írjuk többek között a szívbeteg, szívbillentyű, szívdobbanás, szívélyes, szívesség, szívfájdalom, szívhang, szívizom, szívmelengetés szavakat. Sőt a sokat hangoztatott szív küldi szívnek szívesen mondatban is kizárólag a hosszú í betűs változat az elfogadott. Felvetődhet a kérdés, hogy mégis mi a helyzet a légy szíves kéréssel, amelynek a helyesírása sokaknak okoz gondot. Bár számtalanszor láttam az egybeírt változatot, kizárólag különírva helyes, a szíves pedig hosszú í betűvel íródik. Persze ennél jóval több példát lehetne felsorakoztatni, de nem férnék bele a rendelkezésemre álló időbe.
Például nem beszélhetnék a magyar népmese napjáról, amelyet 2005 óta minden évben Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án tartanak. A nagy székely mesemondó így vallott a szülőfalujáról, Kisbaconról. ?Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.?
Bizonyára a hallgatók közül sokan követték a Magyar népmesék című televíziós rajzfilmsorozatot, amelynek a legelső része 1977-ben nem volt más, mint A só. Egyik legemlékezetesebb mondata az, hogy én úgy szeretem édesapámat, mint a sót az ételben. A folytatást mindenki tudja. A sorozat összesen 100 részes, a 91. része pedig A kőszívű öregember címet kapta, amit szintén érdemes megnézni. És itt újra visszakanyarodok a mai rész első feléhez: a kőszívű is hosszú í betűvel íródik.
A sorozat harmadik évadjától, pontosabban 1984-től kizárólag Szabó Gyula volt a mesemondó, de néhány részben már korábban is lehetett hallani a jellegzetes hangját. 2005 nyarán a 7. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon életmű-díjat kapott három évtizedes tevékenységéért. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész 2014 áprilisában hunyt el.
Két nap múlva lesz tehát a magyar népmese napja, amit felnőttként is megünnepelhetünk. Akár rá is kereshetünk a világhálón a kedvenc részeinkre, nem hosszabbak 8-10 percnél. Ennyi nekünk is jár.