Nyelvművelő rovatunk mai részében a 120 éve született Tamási Áronra összpontosítunk. A Kossuth-díjas író 1897. szeptember 20-án látta meg a napvilágot Farkaslakán. Kezdésként egy személyes történetet szeretnék megosztani Önökkel.
Gyerekkoromban nagy kedvencem volt az Ábel-trilógia, vagyis az Ábel a rengetegben, az Ábel az országban és az Ábel Amerikában című kötetek, amelyeket a könyvtárból kölcsönöztem.
Két évvel ezelőtt a székelyudvarhelyi karácsonyi vásáron egyetlen kiadványban lehetett hozzájutni az említett művekhez, és szerettem volna újraolvasni. Amikor az elárusító hölgytől érdeklődtem a könyv felől, kikerekedett szemmel nézett rám, és megjegyezte, hogy mostanában nem nagyon olvasnak ilyet az emberek, pedig sokat lehetne tanulni belőle. Egyelőre az Ábel a rengetegben című regényt olvastam újra, és felnőttfejjel teljesen másként éltem át a történetet, mint sok évvel ezelőtt.
Miközben Tamási Áronnal kapcsolatos írásokat keresgéltem, ráakadtam egy megszívlelendő idézetre a magyar nyelvvel kapcsolatban, amit Önökkel is szeretnék megosztani. ?A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe, hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.?
Tamási Áron szavait főként manapság kellene megszívlelni, amikor egyre többen fordítanak hátat a magyar nyelvnek, ellenőrzés nélkül teszik közzé rövidebb-hosszabb szövegeiket a világhálón, figyelmen kívül hagyva, hogy ezzel milyen képet festenek magukról. Egy másik idézet így szól: ?Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban ahonnét jöttek. Azonban megfüröszthetjük őket, ha fáradtan érkeznek, rendes ruhát adhatunk nekik, ha rongyosak, s jó ételt, ha a szolgálatban elszigorodtak. S főleg üzenhetünk általuk, hadd mondják meg minden magyarnak, ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek meg minket, magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős nemzeti lelkületet s igazságos magyar társadalmat tudjunk teremteni!?
Az író szülőfalujában, Farkaslakán egyébként ötnapos rendezvénnyel emlékeztek idén a 120. születési évfordulóra. A sorozat szeptember 16-án, szombaton irodalmi vetélkedővel kezdődött, és többek között a Tamási Áron emlékhelyeket is meglátogatták. Azóta volt könyvbemutató, felolvasómaraton, dokumentumfilm-vetítés, ünnepi szentmise, a zárónapon, szeptember 20-án pedig a farkaslaki diákok előadták a Szegény ördög című mesejátékot a Tamási Áron Művelődési Otthonban.
A mai összeállításból nem hagyhatom ki a székely kultúra napját, amelyet a Székelyföldi Művelődésszervezők Egyesülete kezdeményezett 2008-ban. Azóta Székelyföld-szerte minden évben megünneplik ezt a napot. Idén szeptember 20-án, szerdán tartották a székely kultúra napját, amelynek kapcsán kilenc éve több ajánlást is megfogalmaztak a kezdeményezők. Egyebek mellett azt, hogy fordítsunk időt a családra, a rokonságra, a szomszédságra és a komaságra, ugyanakkor idézzük fel felmenő ági rokonainkat legalább száz évre visszamenőleg, és gondolkodjunk el azon, hogy milyen értékek vezérelték őket.