Őrzik a jelent, építik a jövőt

?Erdély elvárja fiaitól és lányaitól, hogy teljesítsék kötelességüket.? Szabó T. Attilának,  az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyaga összegyűjtőjének és hét kötete szerkesztőjének, másfél millió nyelvi adat összegyűjtőjének a szavait idézte köszönetében a csíki származású Dr. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi tanár Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán, abból az alkalomból, hogy rangos állami kitüntetést vehetett át. És nem ő volt az egyetlen, hiszen kedden este Székelyföldről, Hargita, Kovászna és Maros megyéből, tizenegyen sorakoztak fel azoknak az elismeréseknek az átvételére, amelyeket Áder János köztársasági elnök adományozott az augusztus huszadikai nemzeti ünnepen a  közösségért és a nemzetért végzett erdélyi munka előtt tisztelegve. Hargita megyéből még Bodó György gyimesközéploki plébános fiatalokért végzett fáradhatatlan tevékenységét, Székely Ernő csíkszentkirályi polgármesternek a helyi közösség szellemi és anyagi gyarapodásáért kifejtett munkáját díjazták, de újabb elismerésre talált az 56-os elitélt Szilágyi Árpád helytállása, mint ahogyan nem maradt észrevétlen a Hargita megyei mentőszolgálat székelyudvarhelyi  mentőállomása vezetőjének,  Ambrus József főorvosnak az áldozatos szolgálattétele sem. Sándor Csaba Lajos csíkszentdomokosi és balánbányai néptáncoktató, koreográfus az  erdélyi szórvány magyarságért végzett elkötelezett közösségépítő tevékenységéért vehette át a kitüntetést. Kovászna megyéből Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter megyei könyvtár immár nyugalmazott igazgatója kapott elismerést nem csupán a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének, hanem több más civil szervezetnek a megalakításáért, valamint Deák Gyula Levente, a Háromszék táncegyüttes igazgatója, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke azért  a következetes és szerteágazó munkáért, amellyel a népi hagyományokat élteti tovább. Maros megye kitüntetettjei ugyancsak kiváló közösségi emberek. Tóth Sándor pedagógus Marosludason oltja be egymást követő nemzedékekbe a néptánc szeretét, Demeter Irén református vallástanár Marosvásárhelyen mutatta meg, hogy a tanórákon túl is eredményesen gyakorolható a hit és a hivatás, Gráma János pedig azért töltött hosszú börtönéveket, mert 1956 után is hű maradt nemzetéhez. Valamennyiük kitüntetéseket megköszönő szavainak, kedden, a csíkszeredai magyar főkonzulátos ünnepi díjátadóján, a szerénység, az őket támogató, a velük együtt munkálkodó kisebb-nagyobb közösségek dicsérete volt a közös kicsengése. Azaz arról beszéltek, hogy voltaképpen nem tettek mást, minthogy odaadással és következetesen végezték munkájukat  és soha nem gondolták, hogy mindezért ilyen magasfokú elismerés is  jár. Azaz Szabó T. Attila bevezetőben említett elvárása szerint  cselekedtek. ? Erdély elvárja fiaitól és lányaitól, hogy teljesítsék a kötelességüket.? És igen, ők ilyen kötelességteljesítők, többezer olyan romániai magyar társukkal együtt, akik nagy szavak nélkül, a hétköznapok apró tetteiben őrzik a jelent és alapozzák meg nem akárhol, hanem itthon, az erdélyi magyar jövőt.