Panaszkodunk, panaszkodunk, és a temetők üresek ? mondta hajdan egyik kolléganőm. Mondását egy Kolozsvárt megjelent könyv juttatja eszembe. A címe: A román nemzetet sújtó átkok. A szerzője három román tudós ember, szociológusok ? és nagyon el vannak keseredve. Máris elsiratják azt a dák?római csodát, amit ma egyszerűen románságnak neveznek. A szerzők neve: Nicolae Grosu, Ionel Dănciuc, Vasile Gogonea.
Már az elején ezt olvashatjuk: ?Aki lemond a szabadságról a biztonságért, az nem érdemli meg sem a szabadságot, sem a biztonságot, és nem is lesz bennük része.? Ők csak tudják. Szerintük a románság történelme során mindvégig ezt tette ? hol a görögök mögé bújt, hol a rómaiak mögé, majd a bolgárok mögé ? igen, a bolgár?szláv állam idején -, aztán a törököket fogadta gazdájaként, majd a fanariotákat, később a németeket, oroszokat, osztrákokat, magyarokat, végül a szovjeteket. S az eredmény: a románság lemaradt 8oo évvel a civilizált világtól ? ugyanis az első román egyetem 8oo évvel később létesült, mit az első európai egyetem. A három román szerző panaszolja el mindezt, nem mi találtuk ki.
S a mostani románok is híven őrzik a hagyományokat. ?Nem projekteket kívánnak, hanem ámítást.? ?Nem kívánnak megoldást, hanem potyázni akarnak.? ?Megválasztanak bárkit egy tányér paszulyért s egy pohár cujkáért.? Ezt is a könyvben olvashatjuk. Miként azt is, hogy törvények helyett klánokat kívánnak, sógorságot, komaságot, hátsó ajtót. Ezek segítségével rendeznek el mindent ? az új munkaerő alkalmazását, az előléptetést, a beutalást a kórházba, úgy szereznek sírhelyet a temetőben? Hadd, ne folytassuk!
A szerzők népi mondásokat idéznek, mint például: ?Pénz a pénzhez, bolha a bolhához.? Vagy azt, az újabbak közül, hogy ?Az emberek kapcsolatai olyanok, amilyeneket megérdemelnek.? A románok egymástól is elidegenedtek. Ha rokonokkal vagy a barátaikkal találkoznak valahol, ezt mondják magukban: ?Már itt sem szabadulok meg ezektől a nyomorultaktól.? A kocsmaasztalnál pedig, de máshol is, mindegyre azt sóhajtják: ?Nincs mit tennünk, ez a helyzet: Romániában élünk.? Meg azt: ?Szép országunk van, kár, hogy laknak benne.?
A baj csak az, hogy magatartásukat illetően a románok nincsenek egyedül – sem Romániában, sem világszerte. A magyarok is hasonlóan vélekednek, és hasonlóan viszonyulnak, de a belgák is, meg a franciák is stb. A menyország helyett inkább a pokol vár ránk itt, ezen a földön ? tennénk hozzá az olvasottakhoz. A románság sorsa az önpusztítás ? írják a szerzők -, ebben pedig a nép választottjai dirigálnak. S a világégést ki dirigálja? A nagyhatalmaknak, a Biztonsági Tanács tagjainak a vezetői, választottjai ? tennénk hozzá úgyszintén.
Szinte el is felejtem, hogy augusztus 23-dika van ma. Az önpusztítás egyik évfordulója. Maradjunk ebben?