Román tanulás – másként

Kedves hallgatóim, létezik egy olyan téma, amelynek tekintetében a romániai magyarság már több mint két évtizede üti a vasat, végül az idén látványos sikereket ért el, és mégis meglehetősen keveset beszélünk róla. És ez nem más mint a román nyelv külön tanterv, külön módszertan és külön tankönyvek alapján történő oktatása a romániai magyar iskolákban és természetesen, mindezeknek megfelelően, a sajátos szempontok  alapján történő vizsgáztatás. Amely egyrészt majd hozzásegíti az abszolváló és érettségiző  tanulókat ahhoz, hogy a román nyelv és irodalom vizsgákon jobb eredményeket érjenek  el és így iskoláik átlageredményeit is növeljék, másrészt viszont lehetővé teszi számukra, hogy román közegben, akár szóban, akár írásban, sokkal jobb kommunikációs készségekkel alkalmazzák azt a nyelvet, amelynek mindennapi használatára Romániában szükség van, ha valóban egyenrangú félként szeretnének résztvenni nem csupán a székelyföldi, hanem általában a hazai munkaerő piacon. Az eddig megtett út egyáltalán nem volt könnyű. A hazai román politikum a múlt század kilencvenes éveinek a közepén már attól is libabőrös lett, amikor megjelentek az első vélemények, miszerint a román nyelvet a hazai magyar iskolákban idegen nyelvként kellenne oktatni, valahogyan úgy, mint az angolt, a németet, a franciát, az élet kinálta helyzetekre, mindennapi szófordulatokra, a különböző társadalmi közegekben és rétegekben létrejövő  beszélgetésekre helyezve a hangsúlyt és nem a krónikások archaikus nyelvére, egy-egy vers filozófikus elemzésére vagy olyan nyelvtani szabálygyűjtemények bemagolására, amelyeket a gyakorlatban senki nem tart be. Az első és éveken át tartó lépésnek mindenképpen az ? idegen nyelv? megnevezésnek a finomítása bizonyult. Igy ?a román nyelv mint második nyelv?, ?a román nyelv mint környezeti nyelv?, ?a román  nyelv mint kommunikációs nyelv? szókapcsolatok kerültek előtérbe, arra gondolván, hogy a tanügyi törvény parlamenti vitáiban ezek nem sértik olyannyira a politikai érzékenységet. Végül aztán a ?román nyelvnek, mint nem anyanyelvnek a tanítása? lett az a fogalom, amely köré fel lehetett építeni az új tanügyi törvényi cikkelyeket, illetve az új tanterveket, az új tankönyveket, az új oktatási módszertant, amelyek fokról-fokra  haladtak és haladnak előre. Elsőként csupán az I-IV. osztályokban, az idéntől az V. osztályban, majd osztályról-osztályra lehet módosítani mindazokat a szempontokat, eszközöket, pedagógiai eljárásokat, amelyek összhangba hozzák a román nyelv tanítását nem csupán a magyar anyanyelv, hanem a digitális kor követelményeivel is. Az átállás nem egyszerű, hiszen annak nem csupán úgymond papíron, hanem a tanulók, a pedagógusok és a szülők fejében is meg kell történnie. Nemrég, az idén 25. éves évfordulóját ünneplő Bolyai Nyári Akadémia keretében résztvettem egy olyan konferencián, amelyen többszáz, erdélyi magyar iskolákban román nyelvet tanító pedagógus tanácskozott arról, miként változik meg ez az oktatás, hogyan lehet az új tankönyvekre és módszertani segédanyagokra támaszkodni. És mint kiderült, ez korántsem megy magától, az átállás nagyfokú figyelmet, kezdeményezőkészséget és ötletességet, ha úgy tetszik, pedagógusi kreativitást feltételez. Mint ahogyan az is nyilvánvaló: az egyetemeken is más szellemben kell képezni a majdani román nyelv oktatókat,  sőt a szülőket is meg kellenne ismerteni az újdonságokkal, hogy ne saját egykori, iskolai élményeiket kérjék számon a nebulóikon. Egyszóval jelentős eredményt ért el a romániai magyar közösség, de hogy ez hasznos és hatékony legyen, nagyon sokat kell még beszélnünk róla. Iskolában, családban és az élet más színterein.