Angela Merkel jogállama időnként botrányos történeteket produkál. Két ilyentől újabban még ? a kancellárasszonyhoz tüntetően lojális ? német sajtó is hangos.
Egy Mustafa K. nevű afgán emigráns, akinek az állampolgári jogok védelmében a német sajtó a családnevét sem szolgáltatja ki, s aki ? bár a menekültszállást, melyben elszállásolták, felgyújtotta, s ezért a német igazságszolgáltatás letöltendő börtönbüntetésre ítélte ? továbbra is német állampolgár marad. Annak ellenére is, hogy a NATO csapatok által békefenntartott Afganisztán hivatalosan biztonságos államnak számít, s az újabb német törvények szerint a bűneseteket elkövető migránsokra kötelező kiutasítás vár. S ez még korántsem minden. A nevezett (?) bűnöző újabb szálláshelyén egy öt éves gyereket is meggyilkolt, s annak anyját súlyosan bántalmazta. Így aztán rövidesen ismét börtönbe vonul, de büntetését is Németországban fogja letölteni, s kiszabadulása után sem lesz kiutasítható. Hogy miért? No, igen, az emberi jogok? Musztafa ugyanis is a német állam oltalmára szorul.
A magyarázat, amennyire meghökkentő, annyira magától értetődő is. Musztafa ugyanis a börtönben ? látszatra a menekültpárti NGO-k aktivistáinak gondoskodásától mélyen meghatva ? keresztény hitre tért át. A későbbi fejlemények azonban azt látszanak bizonyítani, hogy aligha Krisztus kereszthalála és a keresztény tízparancsolat erkölcsi ereje fordította el Allah hitétől, inkább az a jogtechnikai felismerés, hogy azokat a migránsokat, akik keresztény hitre térnek át, a német törvények szerint nem lehet kiutasítani, hiszen muszlim hitű országaikban a hasonló hitehagyottakat súlyos retorziók fenyegethetik.
Summa summarum, Musztafa, aki gyújtogatott, gyereket gyilkolt és a tudj’ az ördög még mit nem művele, életfogytiglan a német állam oltalma alatt áll.
Egy Bivsi Rana nevű 15 éves gyereklánynak viszont, akinek szülei 20 évvel ezelőtt menekültek el a királyhű hadsereg és a maoista felkelők közti gyilkos polgárháború által pokollá tett Nepálból, Musztafával ellentétben késedelem nélkül el kellett hagynia azt a Németországot, melyben született, s melynek tökéletesen integrálódott állampolgára volt. Már szülei is beilleszkedtek, semmiféle gyanú nem merülhetett fel ellenük. Bivsi minden bűne az volt, hogy szülei 20 évvel ezelőtt ? áttelepülésük pillanatában ? hamis személyi adatokat adtak meg, mert úgy vélték, ha nem ezt teszik, Nepálban maradt rokonaikat súlyos atrocitások érhetik. Ahogyan néhány évtizeddel ezelőtt a szocialista tábor országaiból disszidált állampolgárok rokonságának is súlyos ? igaz, akkor pusztán egzisztenciájukat érintő ? retorziókat kellett elszenvedniük.
A csak német nyelvet beszélő, fogorvosnak készülő kislány, osztálya egyik legjobb tanulója, kitelepítését követően kétségbeesett leveleket írogat egyelőre (hiszen a bürokrácia útjai beláthatatlanok) még Németországban maradt orvostanhallgató bátyjának, nepáli nyelvismeretek hiányában ugyanis semmi esélye arra, hogy a számára immár teljesen idegen társadalomba záros határidőn belül beilleszkedhessen. Mindhiába. Szüleivel együtt nagynénjénél zsúfolódnak össze Katmandutól 200 kilométerre, Pokhara egyik elővárosában. Tanulmányait sem folytathatja.
A német törvények nem ismernek mérlegelést. Emberi jogok ide vagy oda, még emberiességi megfontolásokat sem. A törvény az törvény. Minekutána Angela Merkel emberbaráti engedelmével Németország zsúfolásig telt iratok nélküli illegális migránsokkal (azaz válogatás nélkül befogadott menekültekkel, gazdasági bevándorlókkal és virtuális terroristákkal) a német hatóságok a hamis identitást bejelentő migránsokat irgalmatlanul kiutasítják az országból. Az intézkedés végrehajtása nemcsak magától értetődő, de halaszthatatlan is, hiszen alig van hét, hogy valahol Európában ne történne egy-két terrorcselekmény?
Mérlegelni ugyan lehetne, hiszen az immár németté vált kis Bivsiről jóval kevésbé feltételezhető, hogy terrorakcióra vetemedne, mint az állambiztonság által már megfigyelt, de továbbra is szabadon jövő-menő terroristagyanús fiatalemberek tömegéről. A német bürokrata azonban ugyanúgy nem mérlegel, mint a világ minden más úgymond lelkiismeretes bürokratája. A törvény betűjét követi. Minek bajlódna annak szellemével? Őt nem azért fizetik, ugyebár. S az állam különböző intézményei, az állambiztonság, a rendőrség, az államigazgatás szintén tisztességgel végzi munkáját. Egymással azonban nemigen kommunikálnak. Úgy tűnik, ez idő szerint ez sem tartozik szigorúan vett hivatali kötelezettségeik közé?
A kiutasításról szóló törvény nyilván a virtuális terroristák ellen irányul. De egy Musztafa K. bölcsességét követő virtuális terrorista, akinek Allah még azt is hajlandó megbocsátani, ha színleg kereszténynek mutatja önmagát, a jelek szerint bántatlanul élhet és virulhat Németországban.
Még lelkiismereti válsággal sem kell küzdenie, elvégre a csoportos gyilkosságokkal is a mindenható Allahot szolgálja, még ha ? bizonyos értelemben szintén színleg ? a muszlim vallás legszentebb törvényét, a ?ne ölj? ? egy tényleg igazhitű muszlim számára nem kevésbé szent ? parancsolatát sérti is meg közben.
Két sokkoló eset a sokból.
Ha az új Európát is ezzel a következetességgel tákoljuk össze, az Atya, Jehova és Allah együtt sem lehetnek eléggé irgalmasak hozzánk.