Tavasszal láttam egy színdarabot Bukarestben, a Nemzeti Színházban. A címe: ÁRNYAK. A szerzője pedig egy Brazíliából származó spanyol írónő – Marilia Samper -, aki addig járta a világot: lakott ő már Irakban is, Mexikóban is, Guatemalában is, amíg végül gyökeret vert Spanyolországban, előbb Sevillában telepedett le, jelenleg pedig drámát ír és rendez Barcelonában. Tehát eléggé tapasztalt nő lehet?
Talán ezért állítja azt, hogy a világ egy sötét erdő, amelyben az emberek ? bocsánat: az árnyak ? ténferegnek. Hogy árnyakról van szó, azt azzal is aláhúzza, hogy csupán egyetlen szereplőnek ad nevet ? Albának, az otthonról eltűnt lánynak. Az életbe indulónak? A többiek már nem emberek ? hanem egyoldalú, fixációkba belesavanyodott lények. Többnyire érzéstelenek. És azt is mondhatni róluk, hogy közveszélyesek. Legalább is ez tűnik ki abból, ahogy az életre rácsodálkozó lánnyal viselkednek. Az erdő szélén rátámadnak, megerőszakolják, majd pedig elgázolják, végül leöntik benzinnel és felgyújtják, csak hogy befogják a száját? De van még igazság a földön! ? mert a lányt így sem tudják elpusztítani. Galádságuk tönkreteszi ugyan ezt a jobbra érdemes teremtést ? de számukra, a bűnözők számára, nem jelent menedéket, nem tűnteti el a bűnt, nem spórolhatják meg a bűnhödést ? vagyis az árnnyá válást és az árny létet. Mert az írónő szerint a bűnöző is ? akárcsak a fixációkba merült egyén ? többé már nem ember, hanem csak árny.
Sok ilyen lénnyel találkozunk világunkban. A gyűlölködők és a gyűlölet-beszédet művelők ? hogy most ne mutassunk ujjal a szélsőséges nacionalista politikusokra, például ? mindannyian árnyak, a javából. Nem várható tőlük semmi jó, semmi emberi. Akkor mégis miért művelik a gyűlölet-beszédet? Mert jobbat nem tudnak. Mert csak erre képesek. Ebből áll az egész politikai tőkéjük. A darabban is van egy szerencsétlen, idegen férfi ? akit máris, kapásból, gondolkodás nélkül azzal gyanúsítanak, hogy ő tette tönkre a szegény lányt. Mert mi sem könnyebb, mint egy idegent gyanúsítani, bűnbakká tenni. Sőt, rövidesen kiderül, hogy bűn már maga a tény is, hogy valaki migráns vagy idegen. A szomszédunkban ebből él egy egész politikai rendszer? Pedig másképpen is lehet viszonyulni a jövevényekhez. Az eltűnt lány édesanyja a férje ruhájába öltözteti a meggyanúsított idegent, és az azonnal más lesz: szeretetre méltó férfi, akit már meg is kívánt?
Hát ilyen az élet az árnyak között.