Sütő és Domokos

Valamiféle furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány nap leforgása alatt a romániai magyarság két jelentős személyiségére emlékezünk. Egy héttel ezelőtt Marosvásárhelyen magam is ott üldögéltem az Ariel bábszínház nézőterén, amikor a város magyar értelmisége Sütő András születésének kilencvenedik évfordulójára gyűlt össze, meghallgatva Markó Béla beszédét és Kilyén Ilka valamint lánya, Ritziu Ilka Krisztina Sütő szövegekből összeállított előadását. Markó Béla az irodalom és az időszerűség kapcsolatát boncolgatta Sütő András műveiben, és úgy találta, hogy a kommunizmus bukásával mifelénk korántsem szűnt meg az irodalomnak a társadalmi lét veszélyeire figyelmeztető szerepe, különösképpen ami a hatalom és a kisebb-nagyobb közösségek, az egyén viszonyát illeti. Az igazi irodalom – mondotta Markó – nem akkor születik, ha az író letagadja az aktualitás kényszerét, hanem éppen ellenkezőleg, hogyha van bátorsága bevallani, hogy ettől a kényszertől nem szabadulhat. Sütő András legjobb műveinek jelenlegi időszerűségét paradox módon éppen az adja, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor napvilágot láttak, szintén az időszerűségből táplálkoztak. Éppen ezért ? fejtegette Markó ? ideje lenne nem félretenni, hanem újból elővenni, újból játszani egykori nagysikerű színműveit, mert mondanivalójuk az erdélyi magyarság számára nagyon sok szempontból ma is időszerű. Annak idején a Kriterion könyvkiadónál jelent meg a sütői életműben fordulópontot jelentő kötet, az Anyám könnyű álmot igér című lírai vallomás, és ennek a kapcsolatnak emlékeztetnie kell valamennyiünket arra is, hogy éppen hétfőn lesz tíz esztendeje, hogy Domokos Géza, a kiadó egykori igazgatója , a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapító elnöke, a Mikes Kelemen Egyesület és a Kriterion Alapítvány későbbi vezetője, az erdélyi életműveket elismerő-jutalmazó Kriterion Koszorú létrehozója, a nagy erdélyi elődök példáját követő emlékirat-író hetvenkilenc éves korában elhagyta a földi létet. Amint Sütő András közéleti magatartásával példát mutatott az íróknak, ugyanúgy Domokos Géza a romániai magyarság  számára az a felejthetetlen erdélyi magyar és európai gondolkodású értelmiségi marad, aki megmutatta, hogy mit jelent politikusnak lenni a politizálók között és igazi közéleti személyiségnek a közélettel csupán foglalkozó személyek között. Nyugodtan nevezhetjük mindkettőjüket az előttünk járó nemzedék olyan erdélyi főembereinek, akik egész életükben példát mutattak közösségi magatartásból, ha úgy tetszik abból a népszolgálatból, amelyről manapság már nem nagyon szokás beszélni. Úgy hozta a szerkesztőségi munkám, hogy 1998-ban hozzám is eljutottak azok a sorok, amelyekkel Sütő András az akkor még hetven éves Domokos Gézát köszöntötte és jegyzetzárásként hadd idézzek kissé rövidítve egy részletet ebből a levélből. ? Minden emberi cselekvés meghatározott történelmi körülmények között értékelhető és egy adott helyzet vasmarkában szolgálhat megálmodott jövőt. Domokos Géza nehéz, de tartós értékeket teremtő években, a szellem megmaradásának törvénye szerint készítette elő az erdélyi magyar jövőt. ?  Eddig az idézet, és mi, az utánuk jövők, hadd emlékezzünk ezzel a gondolattal mindkettőjükre.