Kedves hallgatóink, talán többen is olvasták-hallották, hogy a napokban Sepsiszentgyörgyön járt Barabási Albert László csíki származású fizikus, aki a bukaresti majd budapesti tanulmányok után az Egyesült Államokban vált nem csupán kiváló egyetemi tanárrá, hanem a hálózati kutatásokat megalapító világhírű tudóssá, több hasonló tárgyú, igen népszerű könyv szerzőjévé. Barabási Albert László nem akárhol, hanem a Magma kortárs képzőművészeti kiállító központban tartotta meg előadását és többek között arról beszélt, hogy a vizuális művészetekben milyen nagy szerep jut a hálózatoknak, a kapcsolatteremtő képességnek. Megállapítását ezekben a napokban két igen jelentős, székelyföldi kiállítás is igazolja. Csíkszeredában, a Szakszervezeti Művelődési Házban ma délután hat órakor nyílik meg az a képzőművészeti tárlat, amely egyenesen Románia Parlamentjének Brâncuşi terméből jutott el Hargita megye székhelyére. Noha az Álom és álmok témájára szervezett országos válogatásnak mind a háromszáz alkotását helyszűke és szállítási kapacitás hiánya miatt nem lehetett felvonultatni, a festészeti anyag jelentős része itt van a városban. Mindez annak a kapcsolatnak az eredménye, amely immár esztendők óta kialakult székelyföldi és bukaresti képzőművészek, műkritikusok között és lehetővé teszi, hogy az Országos Képzőművészeti Szövetség valamennyi területi fiókja képviseltesse magát Csíkszeredában. Mint ahogyan kapcsolatok, tíz magyarországi és romániai múzeum, magángyűjtők közös összefogásának eredményeként jött létre az az átfogó kiállítás is, amely a Csíki Székely Múzeumban mutatja be az első világháborúban született, elsősorban magyar festők kezenyomát viselő képzőművészeti munkákat.
Alighanem valamennyien ismerjük a latin mondást: inter arma silent musae. Azaz fegyverek között hallgatnak a múzsák. Nos, kevesen tudják, hogy az első világháborúban a korabeli politika a szembenálló felek egyik országában sem törődött ezekkel a szavakkal, és bizony még a múzsákat is megszólaltatta. Az osztrák-magyar monarchia például azokban az években a képzőművészeket hadiszolgálatba állította: 1914 és 1918 között több mint kettőszáz magyar képzőművészt soroztak be a különböző hadszínterekre. A hadügyminisztérium még a harcok kezdetén létrehozta a Sajtóhadiszállás mellett az úgynevezett Kunstgruppe-t, a Művészcsoportot, hogy a haditudósítók, riporterek, írók kellőképpen megválogatott és természetesen megcenzúrázott, azaz a korabeli propagandagépezetbe minden tekintetben beilleszkedő szövegei mellett a hadieseményeket a képzőművészek is megörökítsék. Számos híres, a magyar és egyetemes művészettörténetben ma már jól megérdemelt helyet kapott képzőművész járta a harctereket és készített rajzokat, vázlatokat illetve festményeket, amelyeknek egy részét kötelezően a Képgyűjtő-állomásnak kellett átadniuk. Az ismertebb magyar festők, például Mednyánszky, Rippl-Rónai, Vaszary és mások háborús festészetét már feldolgozták, a legtöbb művész háború alatti tevékenységre még kutatásra vár. Részben közöttük vannak a székelyföldi festők is. A csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferenc például mintegy háromezer rajzot és pasztellt készített az olasz, a szerb és az olasz harctereken, a csíkmindszenti Nagy István pedig Galíciában rajzolt egész sorozat katonaportrét. Az első világháborús gazdag képzőművészeti anyagot a kapcsolatteremtés jegyében Murádin Jenő kolozsvári és Szücs György budapesti művészettörténészek állították össze, a parlamenti kiállítás pedig mindenekelőtt Botár László csíkszeredai festőnek és Radu George Serafim bukaresti műkritikusnak köszönhető, akik támogatók egész sorát nyerték meg az ügynek. Tehát Barabási Albert Lászlóval szólva ? hálózatokra fel a művészetekben is!