A paraván körül

?Vasárnapig bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit, sőt minden tárgyat sok szerep vár még két napig? A legjobban talán a közismert és általam kissé átírt Shakespeare-idézettel tudnám jellemezni ezen a héten Hargita megye székhelyét, hiszen hétfőtől kezdve mást sem látni a városközpontban, mint az egykori Művelődési Ház, a jelenlegi Csíki Játékszín épülete fele ugyancsak sűrűn közeledő, majd onnan távolodó kisebb-nagyobb gyermekcsoportokat. És a jelzőt, a ?kisebb-nagyobbat? ezúttal mind a csoportok méretére, mind életkorára értem, hiszen a legkisebbektől a középiskolásokig biztosították nap mint nap a telt házat az egész héten zajló Gyermek- és Ifjúsági Színházi találkozó, vagy amint immár a jól bejáratott névvel illetik, az 5. Lurkó-fesztivál előadásainak. Mindenekelőtt az erdélyi bábszínházak Székelyudvarhelytől Nagyváradig Kolozsvártól és Temesvártól Sepsiszentgyörgyig hozták el idei vagy előző évadokban szerepelt előadásaikat, de eljöttek kisebb számban magyarországi társulatok is, így hétfőtől vasárnapig tíz vendégtársulat tizenhárom produkcióját és húsz előadását láthatta illetve még láthatja a közönség. És közben észrevehette azt is, milyen hihetetlen mértékű változásokon ment át a műfaj, hogy az információs és digitális társadalomban, a tévéműsorok garmadájának, a különböző elektronikus kütyüknek, a táblagépeknek és mobiltelefonoknak a korában is fenn tudja tartani a gyermekek és fiatalok érdeklődését. Nem mondhatni azt, hogy a hagyományos, paraván mögötti, kesztyűs bábjátszás már teljes egészében a múlté, hiszen a kolozsváriak hosszú esztendők óta közkedvelt Csipikéje még mindig ezekkel a hagyományos eszközökkel hívja életre az éppen kilencven esztendeje született és öt évvel ezelőtt elhunyt Fodor Sándor remekművét, de ezen kívül a marionettektől kezdve az ötletes díszletek előtti színészi jelenlétig, a nézőtéren való színjátszásig, a látványt fokozó fény- és hanghatásokig majd minden eszközt latba vet a bábszínház, hogy megragadja és legalább egy óráig magánál is tartsa a gyermekek érdeklődését. De ennek az ellenkezője is igaz, főként a kamaszok tekintetében. Az egyik magyarországi társulat csupán a díszletek nélküli, színészi monológokra alapozta a legkényesebb társadalmi témákat feszegető előadásait, az azokat követő, úgynevezett levezető beszélgetésekből pedig csakhamar kiderült, hogy nem is akármilyen visszhangokkal. Egyébként a fesztivál egész ideje alatt zajlottak és zajlanak a szakmai megbeszélések, amelyek egyrészét nyilvánosság, másik részét viszont zárt körben tartották, és így nyugodtan elmondható: az ötödik Lurkó fesztivál nem csak a nagyközönségnek jelentett élményt, hanem a szakma számára is lehetővé tette, hogy felmérje, milyen utat tett meg és milyen irányba tart az erdélyi bábszínjátszás. Holnap a házigazdák, a Csíki Játékszín ifjúsági előadása majd vasárnap késő délután gyermek- és ifjúsági koncert zárja ezt az igazán hiánypótló rendezvénysorozatot, amelynek nem titkolt célja a jövő színházi nézőközönségét is megalapozni. És nem tévedek, ha azt állítom: sikerrel teszi.