Kedves hallgatóim, többen mondták már nekem szemrehányóan, hogy hagyhatnám alább a magyar kormánnyal való ?kötözködést?. Hisz tényleg, annyi más téma van ? lehet szidni például a román kormányt, most pontosan nem tudnám megmondani, hogy éppen miért, de lehet… El is határoztam, hogy egyszerűen ?nem nézek oda?, elsiklom mellette, ami odaát történik, hisz nem ezt csinálja az egész magyarországi kormánypárti sajtó, és jóformán az egész erdélyi magyar média? De képtelen vagyok nem ?oda nézni?! Mondjuk a mutyizás, a korrupció, a nepotizmus, de még a személyi kultusz is: az ő dolguk, ha az istenadta ? bár a kormánypropaganda által megtévesztett ? nép ezt akarja, ha eltűri, hát legyen…
De újságíróként sem a jóérzést és a rációt sértő populizmus, a nacionalizmus és az illiberális, homogén nemzetállami diskurzus, sem a gyűlöletkampány, legfőképpen pedig a sajtó megnyomorítása, szabadságától való megfosztása mellett képtelen vagyok szó nélkül elmenni. Ezekről ? önök a tanúim ? elmondtam a véleményemet, jókora ?népszerűségvesztés? árán, de a múlt héten mégis úgy döntöttem, hogy többé nem fogom! Úgysem váltom meg a világot, legyen mindenki boldog satöbbi…
Tegnap azonban az Európai Unió történetében példátlan döntés született Magyarországra vonatkozóan, amit ? remélem, hogy legalábbis megértik ? már szakmai tisztességből sem hagyhatok legalább említés, tárgyilagos ismertetés nélkül. Azt mondanám: nem hogy nem sikerült megállítani Brüsszelt, ahogy a hatalmas plakátok hirdetik Magyarország-szerte, de az Európai Parlament jelentős szavazattöbbséggel egy olyan folyamat elindítását szavazta meg, amely súlyos következményekkel járhat. Megjegyzem azonnal, hogy a parlamenti szavazás eredménye ? pontosabban az a tény, hogy a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppárt számszerű túlsúlya ellenére a képviselőknek kevesebb mint a fele szavazott a határozat ellen ? kétségtelenné teszi, hogy a magyar kormány ezt a politikát nem folytathatja, és a kettős beszédével sem csap be már senkit.
Nota bene, az Európai Parlament azt a keményebb szövegváltozatot fogadta el a kettő közül, amely szerint Magyarországon súlyosan romlott a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete. A szokott általánossággal felhagyva az előterjesztés felsorol nagyon sok magyar törvényt, nemzetközi jelentést és bírósági ítéletet, amelyek a fentieket alátámasztják. A szöveg hamgsúlyozza, hogy ?a korrupcióval súlyosbítva a fentiek miatt Magyarországon rendszerszintű fenyegetés éri a jogállamiságot?, s kimondja, hogy az EU számára a mostani helyzet egy vizsga, hogy képes-e megvédeni saját értékeit, ha ezt egy tagállama fenyegeti.
Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot (vagyis az EU ?kormányát?), hogy ?ellenőrizze szigorúan az EU-s támogatások magyarországi elköltését, a magyar kormányt pedig arra szólítja fel, hogy
vonja vissza a menekültek tranzitzónába zárását előíró törvényt, vonja vissza a lex CEU-t és a civil szervezetek elleni törvényjavaslatot?. Ugyanakkor a lehető legszigorúbb EU-s büntetés előkészítését kezdeményezi, vagyis ?utasítja az illetékes parlamenti bizottságot, hogy készítse elő az EU alapszerződésének 7-es cikkelye szerinti eljárás megindításáról szóló parlamenti szavazást?. Magyarán, a magyar kormány szavazati jogának megvonását az Európai Tanácsban, vagyis az EU legnagyobb hatalmú, a tagállamok minisztereit és miniszterelnökeit tömörítő szervezetben.
Bevallom, noha meglehetősen tájékozott vagyok a kérdésben, az elfogadott határozat minden szava pörölycsapásként hat, és ezek után aligha lehet a kormánypropagandát beállítani egyetlen nagy témára, mondjuk a ?migránsokra? vagy Soros Györgyre, hiszen mellette ott van a többi: a korrupció, az alapvető jogok helyzete, és mindennek a tetejébe általánosan az uniós alapértékek megsértése. Ha valaki egy klubhoz akar tartozni ? amelytől ráadásul nagyon sokat kapott, olykor azt a sokat egyenesen a klub ellen fordítva ?, akkor egyszerre alapkövetelmény és betyárbecsület betartani annak a klubnak a szabályait.
Kedves hallgatóim, noha vártam ezt a döntést, egyáltalán nem ünneplem, és szorongva gondolok arra, hogy a kormány egész politikai ámokfutásának a magyar nép issza meg a levét. A magyar polgárok többsége Unió-párti, tudatában van annak, hogy az ország mit köszönhet a történelem eddigi legnagyszerűbb (bár persze megreformálásra szoruló) szerveződésének. Rettenetes lenne már a támogatások megvonása is, hát még a kiközösítés, hiszen az ország megítélése a demokratikus világban már most is csapnivaló.
Unió nélkül nincs fejlődő Magyarország, haladáspárti, felelős politikai vezetés nélkül nincs modern Magyarország, szilárd jogállamiság, az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartása nélkül nincs szabad Magyarország. Függetlenül attól, hogy ki hogyan látja, mi vezetett ide, drukkoljunk együtt becsületesen a fejlődő, modern, szabad Magyarország jövőjéért!