Meggondolkoztató ez, a világszínház legújabb produkciója: márciusban Brexitet hirdettek Angliában ? vagyis kivonulást, távozást Európából -, ugyanakkor a Vatikánban pedig az anglikán egyházfő misézett, vagyis az angol nemzeti egyház visszabújt a Vatikán keblére. Ki érti ezt? Ferenc pápától tudjuk, hogy a krízis ? önmagában véve ? nem valami negatív jelenség, hanem jót tesz. Gondolkodásra, vitára, a dolgok alaposabb mérlegelésére, pontosabb megértésére és ? ami a legfontosabb! ? ésszerű cselekvésre késztet. S ha magunktól nem tennénk ezt, akkor a krízis rávezet és rákényszerít. Véget vet a kétszínűsködésnek ? és halogatásnak! Lám, minden rosszban van valami jó.
A krízis nehéz helyzet, amelyen túl kell jutni, amelyet le kell győzni. A krízis szó görög eredetije nem valami szerencsétlenséget jelent ? hanem olyan helyzetet, olyan jelenséget, amelyet meg kell vizsgálni, meg kell vitatni, meg kell ítélni. Vagyis alkalom arra, hogy megjöjjön az eszünk.
Európát ? ha szóba kerül ? általában, mint földrészt kezeljük, vagyis mint földrajzi fogalmat, országok csoportját, csoportosulását, pedig mást is kellene látnunk benne. Például azt, hogy nemcsak földrajzi, hanem emberi jelenség: egy felfogásmód, az emberi méltóság megélése, érvényre juttatása. És ez is megkülönbözteti ? nemcsak a térképen látható alakja vagy a domborzati formák együttese ? a többi földrésztől.
Például Európa hosszú ideig arról volt híres, hogy ott az ember központi helyen állt, lásd a reneszánsz világát! ? máig is élő és ható művészetét. Vagy az emberek közötti tényleges szolidaritásról volt híres. Hát ez, ma már szintén, eléggé ritkán fordul elő. De Európa felismerhető volt a nyitottságról is, ami lehetővé tette számára, hogy megismerje a világot, sőt, még azt is, hogy a világ ura legyen ? ami már kevésbé szimpatikus jelenség. Viszont a nyitottság lehetővé tette azt, hogy a földrészen gyökeret verjen a béke, és lehetővé váljon a fejlődés ? vagyis az emberi szorgalom érvényesülése és értéket teremtő ereje. A nyitottság a jövő zálogja. És ez Európának a kezében volt ? és ma is kezében van, olykor, ez a zálog.
Akkor például, amikor nem válik fő gondjává az elzárkózás, a kettős kerítések építése ? vagy pedig a hozzánk menekülők lágerbe vetése, kitoloncolása. Vagyis a legfőbb európai érték ? az emberség – megtagadása. Mert mennyit kínlódtunk a második világháború után kialakult nagy fal: a Balti-tengertől az Adriáig terjedő áthághatatlan kerítés miatt, s most, miután sikerült ledönteni azt, újabb falat, újabb kerítéseket építünk? Vagy olyan együgyűek vagyunk, mint amilyenek a két világ elkülönítői voltak?
Meg kell gondolni ezt! Mert ma is, mint mindig, az élet védelmére és szolidaritásra van szükség. Nem pedig populizmusra, ami fojtogató elzárkózás, önzés, a kitekintés hiánya. Legyen az a Brexit hirdetése vagy pedig a Közép-Európai Egyetem bojkottálása. Mert máris akadt egy tanítvány szép hazánkban, egy cinikus politikus, aki mintának tekinti a magyarok húzását,
s ő a Sapientia Egyetemet bojkottálná. És csak idő kérdése az is, hogy szép hazánkban kisebbségellenes előírásokkal vagy politikai lépésekkel kettős kerítéseket húzzanak körénk s a többi nemzeti kisebbség köré. Ez vár ránk, ha a falhúzás folytatódik.