Igen. Szép hazánkban minden a látszat kedvéért történik. És azért, hogy jelenteni lehessen. Hogy dicsekedhessünk vele ? mi is, valamiért. Aztán nem számít, hogy például a frissen aszfaltozott út egy év múlva már tele van gödrökkel. Amelyekbe sok helyen virágokat ültetnek, hogy felhívják rá a figyelmet. Pedig egyebet kellene tenni! Például azt, hogy a frissen aszfaltozott út gödreibe beledöngölik azokat, akik készítették. Vagy talán nem is őket, hanem azokat, akik a munkálatot rendelték, pénzelik ? illetve ellopják, pontosabban: zsebre vágják az útépítésre szánt közpénz nagy részét? A szükségesnél olcsóbb építőanyagokat használnak, vagy kihagynak egy-egy költségesebb munkafázist ? elvégzettnek nyilvánítják azt, és bezsebelik az érte járó pénzt. Így lesz a megbízó és a vállalkozó gazdag ? milliomos egyik napról a másikra.
De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy a látszatmunkát kiterjesztjük az élet valamennyi területére. Például: a gyermekek nevelésére is. A pedagógusnak, ugye, jól jön az, ha a tanítványai országos bajnokok, sőt világhíresek valamiben. Például: tizenévesen többezer méter magas csúcsokat megmászó alpinisták. Lásd, a retyezáti lavina kiskorú áldozatait! Ők ennél sokkal magasabb hegyekben is jártak. Feljutottak, például, Dél-Amerika legmagasabb hegyének csúcsára ? ami világszenzáció! Csakhogy ? s ezt az orvosok állítják ? a gyermekek számára nem jó az alpinizmus ? viszont mi, a nagy okosok, díjakat adunk nekik érte. A magashegyi állapot és levegő náluk szervi elváltozásokat okozhat ? ami nem olyan látványos, mint egy csúcs meghódítása, de szenvedni fogják, reá nyomja a bélyegét felnőtt korukra, egész további életükre. De ez nem izgatja a gyermekeket a hegycsúcsra terelő pedagógusokat. Őket csupán a könnyen megszerzett hírnév érdekli. Lám, most is, nyári túrára való útvonalon terelték a gyermekeket a hóborította hegyre, és elindították a lavinát, aminek elsőként maguk a gyermekek estek áldozatul. Kettő közülük meghalt, mások súlyos kezelésre szorulnak. Hát itt, most, ennyibe került a látszat! Gondoljuk meg!
S még mi mindent kellene meggondolni! A rabok, például, valósággal örvendenek annak, hogy a romániai börtönök olyan nyomorúságosak. Mert akkor beperelhetik Romániát a CEDO-nál, és az tízezer eurós kártérítést ítél meg nekik. Így ? a rossz romániai börtönökben csücsülve ? meggazdagodhatnak. Ez aztán az üzlet! Hajrá, a börtönbe!