Kedves hallgatóim, a budapesti tüntetéssorozat sokban hasonlít, de lényegét tekintve sokban különbözik is az év eleji bukaresti tüntetésektől. Kezdjem egy formai hasonlósággal és vele kapcsolatban mindjárt egy tévedés eloszlatásával: olvastam valahol, hogy a telefonos világítást a magyar tüntetők a bukarestiektől vették át ? ez ugyan nem igazán fontos, de tény, hogy Budapesten már az internetadó elleni, 2014-es októberi tiltakozások során bevetették ezt a hatásos figyelemfelkeltő fogást, tehát azt mondhatnánk, hogy ellenkezőleg, a románok vették át a magyaroktól; ugyanakkor minden ilyen ?prioritási vitának? elejét veszi, hogy valahol Dél-Amerikában használták először, évekkel korábban.
Amúgy Dél-Amerika azért is passzol ide, mert sok összefüggésben a jogsértéseknek, valamint a korrupciónak és a hatalmi önkénynek a fogalma társul hozzá, Magyarország és Románia esetében pedig a legújabb tömegmegmozdulásokat pont ezek a tünetek idézték elő. A hasonlóságon belüli különbség, hogy míg Romániában az új kormány jogi csiszliksége váltotta ki a fiatalok haragját, amelynek a szakmai hátterét azonban a laikusok közül, de még a politikusok közül is csak kevesen látták át, addig Magyarországon a vezetés sorozatos önkényuralmi intézkedései kulmináltak a Közép-Európai Egyetemet, pontosabban a CEU-t ellehetetleníteni szándékozó törvényben, amelyet az államelnök a tiltakozások ellenére a kézjegyével látott el. Ráadásul Magyarországon a politikai és gazdasági túlhatalommal visszaélő intézkedések, a személyre szabott, oligarcháknak kedvező, illetve a hatalom politikai bebetonozását célzó törvények olyan példátlan nyílt korrupciót táplálnak, ami joggal háborít fel minden jóérzésű embert. Ha ehhez hozzávesszük a jelenlegi magyar kormány Brüsszel-ellenességét és a keleti despotikus rendszerekhez, Putyin Oroszországához és Erdogan Törökországához való közeledését, azok hatalomgyakorlási módszereinek utánzását, akkor előttünk áll egy irányvesztett, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető, populista politizálási mód képe, aminek a végkimenetelét még nem látni pontosan, de hogy túl jó nem lesz, az biztos.
Ez ellen a túlhatalom ellen tüntet jelenleg a magyar társadalom színe
java ? mert én a társadalom színe-javának nevezem a fiatalokat, akik tanulni akarnak, és a tudás által akarnak hazájuknak hasznos állampolgáraivá, világra nyitott tagjaivá válni. Persze a megtévesztett emberek még többen vannak, a választásokat a mai kormányerők simán megnyerhetik 2018-ban is ? de az országnak, haladásának és megítélésének biztosan nem jó, ami történik.
A mostani ?vita tárgyát? illetően, a felsőoktatással, az egyetemek autonómiájának elvételével kapcsolatban nekem érvként bőven elég az, amit a konzervatív értelmiségiek legnagyobb szakmai tekintélye, a volt köztársasági elnök és egykori alkotmánybíró Sólyom László egyértelműen kijelentett: világos, hogy a CEU-törvény szembemegy több alapvető alkotmányos jogelvvel, vagyis alaptörvény-ellenes, ezért azt meg kell semmisíteni.
De a mostaninál is hevesebb hazai és nemzetközi tiltakozáshullám várható, ha majd az egyetem-ügyön (így vagy úgy) túl az Orbán-kormány megpróbálja ellehetetleníteni, illetve ellenőrzése alá vonni a civil szervezeteket is. Ugyanis ez a roham is megkezdődött, és összefonódik a CEU-kampánnyal és a Brüsszel elleni hadüzenettel, az úgynevezett nemzeti konzultációval. Ezzel érkeztek el Orbánék ? minden jel szerint anélkül, hogy hatalmi gőgjükben ez tudatosodott volna bennük ? ahhoz a határhoz, amelyen túl lépni nem lehet! Már a Népszabadság megszüntetése, gyakorlatilag a sajtószabadság felszámolása kiverte jobb európai körökben a biztosítékot, de a Fidesz szavazatszámokban érdekelt pártcsaládja ezt még elnézte neki. A CEU kérdésében nem csak az Amerikai Egyesült Államok, de az Európai Unió sem fog tágítani ? a civil szervezetek kérdésében pedig végképp nem: mindezekben nem lesz más út Orbánék számára, mint a teljes visszavonulás.
A népszavazást előkészítő gyűlöletkampány után ebből az újabb ?nemzeti konzultációból?, ha maga akarná, akkor sem hagyná a magyar kormányt ?rugalmasan visszavonulni? az Unió. Ez a populista ?Állítsuk meg Brüsszelt!? azt a nagy elvi kérdést veti fel fel, hogy Magyarország hajlandó-e tiszteletben tartani az alapértékeket, amelyek elfogadásával az Unió tagja lett. Az Európai Unió három fő szerve: az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács ? bármilyen nehéz helyzetben van is a világtörténelem eddigi legnagyobb ívű politikai projektje ? eltökéltségét fejezte ki, hogy nem tűri tovább ezeknek az alapelveknek a megsértését, a belső bomlasztást. Ahogyan Frans Timmermans, a brüsszeli testület első alelnöke kifejezte: az Uniónak nagyobb támogatásra van szüksége a tagállamok részéről az európai alapértékek védelméhez Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Az európai demokráciát és jogállamiságot meg kell védeni, ehhez pedig közösen kell fellépni ? és rövidesen fel is fognak lépni.