Divatja van az úgynevezett katasztrófafilmeknek. Mindent elsöprő özönvizek, növényt és állatot kiszikkasztó szárazságok, jégbe fagyott városok borzolják idegeinket, miközben kényelmesen elnyújtózunk karosszékeinkben és élvezettel kortyoljuk kedvenc söreinket. Az élvezet egyik legfontosabb oka a megnyugtató tudat, hogy mindez nem velünk történik, sőt, egyelőre másokkal is legfeljebb csak szórványosan.
Az is megnyugtat, hogy a párizsi klímakonferencia nyomán világszerte fokozódnak az erőfeszítések a felmelegedés mérséklésére. A cél, hogy az évszázad végéig az ipari forradalom kezdetéhez viszonyított átlaghőmérsékletnövekedés ne haladhassa meg a két Celsius fokot. Ha ezt a célkitűzést nem sikerülne tartani, visszafordíthatatlan, a tudományos szaknyelvben pozitív visszacsatolásosnak nevezett folyamatok indulhatnak be, melyek a bioszféra, de legalábbis az emberi civilizáció létét veszélyeztethetik. A szakemberek túlnyomó többségének (köztük mérnök fiaimnak is) az a ?természetes? reakciójuk, hogy nyugi: a tudomány mindent meg fog oldani. A széndioxid, általában a üvegházgázok kibocsátása mérsékelhető, az új technológiák, a napelemek, a szélerőművek, a geotermikus energia hasznosítása, az ésszerű hulladékfelhasználás, a ma még ismeretlen műszaki találmányokról nem is beszélve, előbb-utóbb a megkívánt keretek közé szoríthatják a folyamatokat.
De a tudósok közt is számosan teszik fel a kérdést, hogy vajon nem késtünk-e máris el. Igaz, olyan szakemberek is akadnak, akik úgy vélik, hogy ez az egész ?klíma-hisztéria? a nagy energetikai cégek üzleti manipulációja, ostobaság lenne tehát túlságosan komolyan venni. Állítják ezt annak ellenére, hogy a gleccserek lassan elfogynak, az északi-sarki jégmezőkről pedig időnként negyed-kontinensnyi jégtáblák szakadnak le, hogy elolvadván tovább növeljék a világóceán szintjét.
Újabban azonban, bár jó ideig alig esett szó róla, s ami esett, az sem nagyon érte el a napisajtó ingerküszöbét, a szatellitfellevételek valóban aggasztó jelenségeket rögzítenek. Szibériában, Alaszkában, azaz az északi féltéke sarkkörhöz közeli területein egyre gyakrabban jelennek meg vulkanikus eredetű kráterekre emlékeztető jelenségek. A földfelszín hirtelen felhólyagosodik, és eközben mély repedések is kialakulnak rajta, melyeket aztán víz tölt be. Az egyik legismertebb, az észak-szibériai Bely-szigetén található képződményről készült felvételen a repedések kereszt alakban veszik körül a központi ? kráter alakú ? bemélyedést. A Jamal-, Gajdir- és Gidan-félszigeten is számos hasonló ? a helybeliek által ?fekete lyuk?-nak keresztelt ? kráter található. A sarkkörhöz közeli területeken mintegy 7 000 földhólyagot észleltek, s méreteik jól érzékelhetően növekszenek. Az észak-kelet-szibériai Batagajka-kráter például egy kilométer széles és 86 méter mély, évente legalább 10 méterrel növekszik. És semmi jele annak, hogy ismét bezáródna.
Az okok már az 1960-as évek óta közismertek, amikor az első ilyen ? a Pokol kapujának keresztelt képződmény ? felrobbant. A robbanás oka a buborékot képző felmelegedett metángáz. A gyér, korábban a kemény fagy által összetartott földréteg a szokatlanul magas hőmérsékletek miatt (mértek már ? ezen a területen tényleg rendkívülinek számító ? plusz 35 fokot is) felmelegszik, s a hőt az alatta található metángázbuborékoknak adja át, melyek gyorsuló ütemben kitágulnak, s a fokozatosan olvadásnak induló talajon a szakzsargonban termokarszt gyanánt emlegetett jelenségeket hoznak létre.
A talaj alatti 20 méteres mélységben a felmelegedés mértéke máris eléri a 2 Celsius-fokot, ez a jelenség pedig (mivel a buborékok a föld alatt egymással is érintkeznek) úgynevezett ?klimatikus időbombaként? emlegetett láncreakciók sorozatához vezethet. Azaz Szibéria és Alaszka hatalmas földgáz-tartalékjai szinte egyik napról a másikra a légkörbe kerülhetnek. Márpedig a metángáz üvegházhatása közismerten a széndioxidénál is erőteljesebb, annak mintegy 30-szorosa. Arról nem is beszélve, hogy a robbanások által felszínre hozott hatalmas mennyiségű növényi és állati eredetű maradványokat a mikroorganizmusok viszonylag rövid idő alatt további metán- és széndioxid felhőkké alakítják át, ami tovább növeli a legkör megterhelését.
Az úgynevezett pozitív visszacsatolás nyilvánvaló, hiszen az üvegházgázok fokozzák a felmelegedést, a felmelegedés gyorsítja a fagy fogságában lévő gázok felszabadítását, ami tovább gyorsítja a felmelegedést és így tovább.
Az okok máig tisztázatlanok.
A tudósok nem bizonyosak benne, hogy a jelenség oka valóban a klímaváltozás lenne. A kérdés tisztázása érdekében azt kell feltárniuk, mi történt, illetve mi nem történt 125 000 évvel ezelőtt, amikor a földi átlaghőmérséklet a mainál is melegebb volt. Az alaposabb vizsgálatok a jelenlegi veszély méreteinek vonatkozásában megbízhatóbb információkat szolgáltathatnának.
Az azonban kétségtelennek látszik, hogy a szibériai és alaszkai tűlevelű erdők kiirtásának az okok közt kell szerepelnie, hiszen a fenyvesek a földfelszínre jutó napsugárzást korábban alaposan megszűrték, a hőenergia nagyobbik részét a fotoszintézis emésztette fel.
A probléma annyira súlyosnak mutatkozik, hogy immár nem csak a német szaklapok, a Spektrum és társai, hanem a napisajtó is (e cikk információinak egy része is a Die Weltből származik) jelentős teret szán a kérdésnek.
Okkal, hiszen az a veszély fenyeget, hogy a katasztrófák a tévé képernyőjéről fokozatosan lakásainkba is beköltözhetnek. S ez már nem csak a szibériaiak problémája, akiket a gázbuborékok felrobbanásai létükben is fenyegetnek, hanem a mienk is. Az orosz hatóságoknak bizonyos területekről máris emberek tízezreit kellett kitelepíteniük. Egy 2013-as ilyen robbanás robaja 100 kilométerre is elhallatszott, s felszabaduló gáz feltételezhetően villámcsapás miatt be is robbant?
Úgy tűnik, viszonylag rövid időn belül egészen más életvitelre kell berendezkednünk, mint amit eddig folytathattunk. A túlélésre azoknak lehetnek valóságos esélyei, akik még idejében fölkészülhetnek a drasztikusnak ígérkező változásokra. A föld órája szerű rendezvények hasznosak, de aligha lesznek elégségesek
Túl sok időt fecséreltünk el nevetséges ostobaságokra, hatalmi harcokra, idegenellenes érzelmekre, politikai kakasviadalokra, az erkölcsi szabadosság és a szellemi gátlástalanság karneváljaira.
Ideje lenne észhez térni, ha még van rá egyáltalán időnk.