Egyetlen dolgot biztosan nem állít a Velencei Bizottság a sokat idézett jelentésében: hogy ahol felmerülhet a politikai felelősség, onnan száműzni kell a büntetőjogit. Sőt ennek az ellenkezőjét mondja.

Maga a jelentés, illetve az arra irányuló felkérés is abból az alapvetésből indul ki, hogy nehéz különválasztani a két típusú felelősséget. Márpedig ha az egyik kizárná a másikat, akkor nem kellene ezzel a nehéz feladattal kínlódni, elég lenne statuálni, hogy a politikus nem vonható felelősségre büntetőjogilag.

A jelentés története

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Jogi és Emberi Jogi Bizottsága 2012. június 28-án azzal a kéréssel fordult a Velencei Bizottsághoz, hogy készítsen egy összehasonlító alkotmányjogi szakvéleményt, és azzal járuljon hozzá a Tartsuk elkülönítve a politikai és a büntetőjogi felelősséget (Keeping political and criminal responsibility separate) munkacímet viselő jelentéshez. Az egész felhajtás célja: kidolgozni olyan kritériumokat, amelyek alapján világosan eldönthető, hogy a választott tisztségviselőket milyen esetekben kell csak politikailag elszámoltatni, illetve mikor rendben lévő, ha tetteikért büntetőjogilag is felelősségre vonják őket.

A román sajtóban nagy publicitást kaptak a jelentés bizonyos megállapításai, amelyek történetesen legitimálni látszanak a Grindeanu-kabinet döntését, miszerint a hivatali visszaélés egy bizonyos összeghatáron alul (200 ezer lej) nem számít bűncslekménynek. (Pontosabban csak kísérlet történt erre, mert végül a rendelkezések nem léptek hatályba.) Vegyünk példának egy cikket a Cotidianulból, de ugyanezek az állítások megfogalmazódtak más kormánypárti orgánumok hasábjain/stúdiójában. A vonatkozó bekezdést szó szerint idézem, elkerülendő az esetleges félreértéseket:

?Ugyanakkor a (Velencei) Bizottság megállapítja, hogy a hasonló általános büntetőjogi előírások erősen problematikusak, mind az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkelye által támasztott minőségi követelményeket illetően (ez a büntetőjog visszaható hatályának tilalmára vonatkozik ? Sz. L.), mind pedig a jogállamiság egyéb kritériumai szempontjából, amilyen például a jog kiszámíthatósága és pontossága. Illetve ezek (az előírások) különösen sérülékenyek a politikai visszaélésekkel szemben (Liivik v. Estonia szerint, 2009. június 25.) […] Ennek alapján a Velencei Bizottság úgy gondolja, hogy a ?hivatali visszaélést?, a ?hatalommal való visszaélést? és más hasonló előírásokat szorosan kell értelmezni, és egy magas küszöbbel kell alkalmazni úgy, hogy csakis súlyos bűncselekményekre legyenek vonatkoztathatók, amilyen például a demokratikus folyamatok elleni bűncselekmény, az alapvető jogok vagy a közigazgatás pártatlanságának a megsértése stb.?

Az idézett szövegrészt olvasva könnyen ?hogy kerül a csizma az asztalra? érzése támadhat az embernek, nem véletlenül. A Velencei Bizottság ugyanis már a legelején tisztázza: kizárólag a miniszterek jogi és politikai felelősségének a kérdését tárgyalja; így kerül képbe ?a demokratikus folyamatok elleni bűncselekmény?. Magának a dokumentumnak is azt a címet adták, hogy A miniszterek politikai és büntetőjogi miniszteri felelőssége közötti kapcsolat (The relationship between political and criminal ministerial responsibility), és a hivatali visszaélésre vonatkozó kritikák kizárólag a miniszteri felelősség szemszögéből fogalmazódnak meg.

A bizottság két csoportra osztja a vizsgálat államokat: amelyekben különleges büntető eljárás („impeachment”) keretében járnak el a miniszterekkel szemben, illetve ahol a végrehajtó hatalom tagjai ellen a ?rendes? büntetőjog szerint emelnek vádat. Románia az előbbi kategóriába tartozik.

Összeghatárról szó nincs

Hogy mégis miből jutott arra a Cotidianul arra a következtetésre, hogy a Velencei Bizottság ?még magasabb küszöböt kért? ? értsd: a 200 ezer lejnél is magasabbat ?, a jelentés átolvasása után nehéz lenne fogódzót találni. A dokumentumban említett küszöb („threshold”), ahogy a szintén hivatkozott alkotmánybírósági döntésben is, arra vonatkozik ? amire egyébként a dokumentum egésze ?, hogy éles határvonalat kell húzni:

1. egyrészt a politikai döntések és a bűncselekmények között (?ne használják a büntetőtörvényt politikai hibák vagy nézeteltérések szankcionálására?);
2. másrészt a valóban súlyos cselekmények és a munkakörben elkövetett vétségek között.

Összeghatárok emlegetés már csak azért is visszás, mert egy cselekmény súlyossága nem minden esetben mérhető pénzben. Ha például egy orvos nem látja el a beteget, és az meghal, az okozott kár nulla lej, ettől függetlenül a tett rendkívül súlyos.

Ezen a ponton a január vége óta tartó romániai viták és a Velencei Bizottság jelentése elválik, hiszen utóbbi kizárólag a választott tisztségviselők szemszögéből vizsgálja az Európa Tanács tagállamainak törvénykezését, ráadásul Románia esetében az időközben hatályon kívül került büntetőtörvénykönyv előírásai alapján. Néhány számunkra is érvényes következtetést mégis megfogalmaz a dokumentum.

A már említett ?küszöbről? a Velencei Bizottság azt írja: a hivatali visszaélés vagy a hatalommal való visszaélés esetén a tényállást ki kell egészíteni, például a szándékossággal vagy súlyos gondatlansággal, illetve szabatosabb definícióra kell törekedni. A gazdasági érdeket is érintő esetekben legyen a bűncselekmény megvalósulásának a feltétele a szándékosság mellett a saját vagy egy csoport ? „például egy párt” ? érdekében történő haszonszerzés.*

Ha alaposabban utánanézünk, a román Btk. 297-es szakasza ezeknek a követelményeknek megfelel, az Alkotmánybíróság pontosító értelmezése után pedig különösen. De ahogy Kádár Hunor büntetőjogász elmondta a Bukaresti Rádiónak adott interjújában (14:35-től), a törvénycikkely önmagában nem ad okot az aggodalomra ? egy hivatalnoknak, aki tisztességesen végzi a munkáját, nem kell tartania attól, hogy büntetőpert indítanak ellene hivatali visszaélés vádjával ?, baj akkor lehet, ha az ügyészség (a DNA) politikai indítékból túl szélesen értelmezi a törvényt. Csakhogy ezt egyrészt mindössze sejtjük, másrészt a végső szó soha nme az ügyészé, tehát ha politikai indítékot keresünk, ajánlatos lenne a bíróságok háza táján is körülnézni.

* A fent említett elvek és jelentés alapján született egy Európa tanácsi határozat, amelynek előkészítési folyamata ezen a linken követhető nyomon.