Rejtőzködő írónak nevezik, pedig csak nem szeret túl gyakran író-olvasó találkozókon részt venni. Éli a maga életét, mely nem a városi nyüzsgésről szól, sokkal inkább a természetről, az íróasztalról, egy jó kalapról, jó túrabakancsról, igazi élményekről, ami lehet alkalomadtán ricsajozó költöző madarak, vagy egy nesztelenül osonó hiúz megfigyelése. Vagy egy olyan túra, amelyet alig él túl az ember.
Úgy érzem ? és ezt szinte kizárólag csak a szövegeiből érzem ? hogy Centauri minden általa leírt sort átélt, így vagy úgy, az nem annyira lényeges. Civilben talán kutató, biológus, ha jól hámoztam ki szavaiból, szakterületén még publikál is időnként, és gazdálkodik valahol egy tanyán.
Nem magányosabb, mint más, ember, nem szatír, nem tündér, csupáncsak nem szereti, hogyha fotózzák. Írásai a fontosak, nem az, hogy néz ki, és ezzel egyet lehet érteni, vagy sem, elfogadni viszont szinte muszáj. Sokan kötözködnek vele, honnan jön a Centauri név, álnév-e vagy írói név, de szerintem ez is teljesen lényegtelen.
Négy könyvet olvashatnak tőle az olvasók, a Pátosz a káoszban, a Kék angyal, a Jégvágó és a Jákob botja című regények szerzője. És ez éppen elég, hiteles, szerethető, amit ír, szereplői akkor is hús vér embereknek tűnnek, hogyha történetesen Jack Londonnak hívják az illetőt, elhiszem, hogy ő az, miért ne hinném.
Szóval Centauri nemrégiben Kolozsváron járt, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Bulgakov Kávéház által szervezett Álljunk meg egy szóra sorozat vendége volt, melynek házigazdája hagyományosan László Noémi költő. Műsorunkban az eseményen készült felvételből, illetve a Centaurival készített interjúból hallanak összeállítást.