Kedves hallgatóim, a vasárnapi parlamenti választásokról és a magyar képviselet esélyeiről szólva, tudom, nem túlságosan egyértelmű a cím, amellyel elláttam ezt a jegyzetet: az, hogy célegyenesben vagyunk. A célegyenes valamiképpen a megérkezést, jobbára egyfajta sikert jelez ? a sikert pedig sajnos teljes bizonyossággal ebben a pillanatban nem merhetem megjósolni. A kampány, az előkészületek holnap végetérnek, utána dönt a sors.De vajon csakugyan a sors dönt? Az ember nem tudja irányítani a sorsát? És ha már a sorsról beszélünk, csakugyan sorsdöntő számunkra, a romániai magyar közösség számára, hogy az RMDSZ minél erősebb, teljesebb képviselettel bejusson a parlamentbe? Hiszen minden választás előtt, minden kampányban azt halljuk, hogy ? hol a veszélyek, hol a lehetőségek, hol a helyzet, hol a jövőnk miatt ? minden eddiginél nagyobb az újabb megmérettetés tétje, sorsdöntőbb a helytállás. Nos, kedves hallgatóim, ezúttal valóban, mindegyik felsorolt elem tekintetében hatalmas a tét.
A fő veszély, amelyik a közösségünkre leselkedik: a visszarendeződés veszélye, az elért eredmények ? anyanyelhasználat, visszaszolgáltatások stb. ? megsemmisítése, visszavonása. Következményként pedig, annak következményeként, hogy az RMDSZ nem jut be kellő számú képviselővel a parlamentbe: a nacionalizmusnak és a jogfosztottságnak való kiszolgáltatottság fokozódása.
Említettem a lehetőségeket is. A veszélyek ellenére reális lehetőségünk nyílhat kellő súlyú képviselet esetén ? együtt a számos konkrét döntéssel, ami a törvényhozásban és a helyi önkormányzatokban a mindennapi életünket érinti ? megerősíteni civil, gazdasági és kulturális intézményrendszerünket, ami a sokat hangoztatott ?szülőföldön való boldogulást? segítheti elő? ennek pedig előfeltétele ugye a szülőföldön való maradás, az, hogy fiataljaink itthon megtalálják a számításaikat, élve a tanuláshoz és a munkához való jogaikkal.
Említettem a ?helyzetet?. Mind nemzetközi, mind országos vonatkozásaiban rendkívül bonyolult! Olyan kampányok és választások, illetve népszavazások zajlottak idén, gondoljunk az amerikai vagy az ausztriai elnökválasztásra, illetve a nagy-britanniai, magyarországi, illetve frissen az olaszországi népszavazásra, amelyek nagy része nem csupán meglepő eredménnyel zárult, de tovább növelte a világban a bizonytalanságot, súlyos politikai és gazdasági válságokat vetítve előre össztársadalmi szinten. Az agresszivitás, a gyűlölködés, a populizmus tobzódásáról nem is beszélve…
A romániai helyzetet, a kampányokra mindig is jellemző indulatokon, fel-felizzó nacionalizmuson túlmenően, meghatározza az, hogy Románia két év múlva ünnepli az egyesülés századik évfordulóját, 2019-ben pedig országunk látja el az Európai Unió soros elnökségét. Mindenképpen nagy nemzeti összefogásra és erőfelmutatásra kell felkészülnünk.
Végül, mint mindig, tényleg meghatározza a tétet és szavazóink felelősségét az, hogy a jövőnkről van szó. Demográfiai szempontból nem állunk valami jól, fenyget az asszimiláció veszélye, természetesen a szórványban élőket inkább, mint a tömbben élőket ? ugyanakkor azonban, ne feledjük el, nem élünk légüres térben, az ország boldogulásában ugyanannyira érintettek és érdekeltek vagyunk, mint a többség, tehát éppen a jövőnk szempontjából is fontos, hogy egy demokratikus, törvényeket és emberi jogokat tiszteletben tartó országban éljünk.
Az RMDSZ bebizonyította, hogy a saját közössége érdekvédelmén túl a ráció hangját és az egyensúly igényét tudja képviselni az országos politikában is. Nagyon sok román politikus, értelmiségi és egyszerű ember is felismerte és méltányolja érdekvédelmi szervezetünknek ezt az egyensúlyi szerepét.
Kedves hallgatóim, a szavazás, a választás: tudati és érzelmi meghatározottságú állampolgári cselekvés. Bevallom, sose voltam híve a harsány és tételes szavazásra buzdításnak, az aktivista felszólításnak; annak azonban igen, hogy felhívjam a figyelmet veszélyekre, helyzetekre ? de a lehetőségekre is.
A választás: lehetőség. Felelősséggel kell élni vele. És nagy kár nem élni vele! Egy olyan idézettel zárnám, ami talán meglepi önöket. Egyik magas egyházi vezetőnk mondja szavazásra buzdító tegnapi körlevelében, és teljesen egyetértek vele: ?A kiábrándultság, széthúzás és csalódottság napjaiban arra hívom fel híveink és minden jó akaratú ember figyelmét, hogy életünk csak részben magánügy: szavainkkal és döntéseinkkel beírjuk magunkat egymás életébe.?
Kedves hallgatóim, reméljük, hogy jó hangulatban találkozunk a jövő héten, miután beírtuk magunkat egymás életébe.