Egy hír Afrikából

A tegnap este bevágott a hír: az UNESCO közgyűlésének döntése nyomán a csíksomlyói pünkösdszombati búcsút nem vették fel a szervezet szellemi virágörökségi listájára. A hír RMDSZ közlemény nyomán terjed, amely azonban kiigazításra szorul: Etiópiában nem közgyűlést tartott az UNESCO, hanem annak csupán egyik testülete, a huszonnégy tagú kormányközi bizottság ülésezett, sőt hogy egészen pontos legyek, négy napos tanácskozását romániai idő szerint ma este nyolc órakor zárja. A kormányközi bizottság évente egyszer ül össze, a testület most tízen-egyedszer tanácskozott. Az UNESCO-nak, vagyis az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezetének több mint kettőszáz ország a tagja és amikor közgyűlést tartanak, akkor valamennyi ország képviselteti magát. Most nem így történt. A kormányközi bizottságnak Addisz Abebában arról a várólistáról kellett döntenie, amelyekre a tagországok teszik fel mindazokat az ajánlásaikat, amelyek előzőleg már helyet kaptak az országos listákon. A világ kulturális öröksége két alapvető csoportra osztható. Az egyik anyagi, azaz tárgyi jellegű- mondjuk építészeti, régészeti és még hosszan folytathatnám a sort. A másik az úgynevezett immateriális – intangible, ahogyan az angolok mondják – , ezt fordítjuk mi le szellemi-kulturális örökségnek, ami nem teljes mértékben fedi az eredeti fogalmat. Az UNESCO 2003-ban, a tagjai által aláírt egyezményben pontosította, hogy melyek a szellemi-kulturális örökség legfontosabb jellemzői: olyan élő, fenntartható tudás és gyakorlat, amely a helyi közösséghez és lokalitáshoz kötődik, a közösségek, csoportok vagy egyének identitását erősíti, egymás kölcsönös megismerését és megbecsülését segíti, a közösség tagjainak kreativitását szolgálja. Ennek a meghatározásnak az alapján került fel nem általában Csíksomlyó, hanem a pünkösdszombati csíksomlyói búcsú az országos majd a nemzetközi várólistára. Megismétlem: nem mint összmagyar találkozó, hanem mint a vallásossággal kapcsolatos, helyi identitást erősítő népszokás. Ahhoz, hogy ide jusson, rendkívül hosszú űrlapokat kellett kitölteni, amelyek voltaképpen nem mások, mint bizonyítékokkal, azaz szövegekkel, fotókkal, videókkal alátámasztott érvelések az említett kritériumok mellett. Ezt a munkát szakemberek végezték el, a világörökségbe foglalás célját az előírásoknak megfelelően több helyi testület támogatta és maga Románia is, hiszen csak ő tehette fel a nemzetközi várólistára. Hogy most miért döntött úgy az Etiópiában jelen levő kulturális államtitkár, hogy nem támogatja saját indítványukat, azt minden bizonnyal az elkövetkező napokban megtudjuk. Annyi bizonyos, hogy a Románia és Moldova Köztársaság által benyújtott közös javaslatot a moldvai kézműves gyapjúszőttesekről elfogadták, mint ahogyan magyarországi előterjesztés nyomán a világ kulturális örökségének a részévé vált a népzenei örökség megmentésének Kodály módszere is. Magyarország egyébként többek között a mohácsi búsójárással, a hagyományos matyó népviselettel, a táncházmozgalommal van jelen a szellemi kulturális világörökség jegyzékén, Románia pedig több népi tánccal, a karácsonyi kolindálással és a horezui kerámiával. A csíksomlyói búcsú egyelőre nem lesz ott. De ez mit sem jelent abban a tekintetben, hogy továbbra is a sajátunknak érezzük.