Napok, fesztiválok, sokadalmak

Novemberre már jórészt elcsitultak a különböző témájú, magyar vonatkozású erdélyi fesztiválok, a város- és falunapok hullámai, de ha visszatekintünk egész évre, akkor roppant érdekes számokkal találkozunk. Ki gondolta volna, hogy szűkebb pátriánkban egyetlen esztendő alatt több mint kettőszáz városnap és háromszáz falunap kinálta a szórakozást, sőt mi több, ezeket a rendezvényeket bizonyos kritériumok szerint, bizonyos rendező elvek alapján, tudományos szempontokból lehet vizsgálni és belőlük tanulságos következtetéseket levonni. Már pedig a közel háromszázötven oldalnyi terjedelmű, nagyformátumú, nemrég megjelent Erdélyi Magyar Civil Évkönyv úttörő módon éppen ezt teszi. A könyv szerkesztőjének, Bodó Barnának, a kolozsvári Sapientia Egyetem oktatójának bevezető tanulmánya, különböző forrásmunkák alapján, úgy határozza meg a kulturális fesztivált, mint rendszeres, nyilvános ünnepet, amit a közösség tagjai szerveznek és világos, egyértelmű közösségi támogatást is élvez. A szerkesztő rámutat, hogy noha bizonyos kultikus jellegű ünnepek végigkisérik az emberiség egész történetét, maguk a kulturális fesztiválok a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején jelentek meg és ezek tekinthetők a mai fesztivál mozgalom gyökereinek. Ide sorolhatók az 1876-os keltezésű, Bayreuthi Wagner-napok, az 1895-ös velencei biennále, de akár az 1930-ban induló Szegedi Szabadtéri Játékok is. Sokáig ?hangsúlyozza a szerző ? csak a jelentős, nemzetközi léptékű rendezvényeket tekintették fesztiváloknak, de a turizmus igényei és az emberek egyre szabadabb és globális mozgása alakítottak ezen a szemléleten, sőt mi több, a helyi értékek mentén létrejövő rendezvénysorozatok széles skálája egészítette ki a képet. Bodó Barna és szerkesztőtársai, Szabó Lilla és Szémán Emese Rózsa, a kolozsvári  Erdélyi Múzeum Egyesület által kiadott és az egyik jónevű nagyváradi nyomdában napvilágot látott erdélyi magyar fesztiválkönyvet három részre tagolták: az elsőben a sepsiszentgyörgyi Szent György napoktól kezdve mondjuk a szilágysomlyói Báthory Napokon át egészen a nagyváradi Szent László Napokig mintegy húsz tanulmányszerző foglalkozik általában a jelenséggel és térségenként, városonként a helyi jellegzetességekkel, a másodikban a különböző napok, fesztiválok, sokadalmak sajtóvisszhangjait gyűjtötték össze, míg a harmadikban egy nagyon érdekes statisztika tartalmazza külön a városnapok és külön a falunapok jegyzékét, méghozzá könnyen kereshetően, megyénként csoportosítva és mindenhol feltüntetve a rendezvény pontos nevét ugyanúgy, mint az indulás esztendejét, illetve a fő szervező nevét. Ebből aztán kiderül, hogy miközben fél tucatnyi fesztivál eredete Erdélyben mintegy harminc-negyven évre tekinthet vissza, addig a nagy rajzás ideje különösképpen kettőezer, vagyis az ezredforduló után következett be egyrészt a vallási ünnepek, másrészt a különböző történelmi és más jellegű helyi hagyományok újra felfedezésével. Bodó Barna úgy vélekedik, hogy ezeken a sokadalmakon a közösségi élmény és az önépítő jelleg, a helyi közösség életképességének és erejének a felmutatása a meghatározó, szórványban pedig igen nagy és jelképes szerepe van a közterek újboli visszafoglalásának, a birtokbavétel lépcsőfokainak. Egyszóval, roppant érdekes a könyv és mielőtt nekilátunk a jövő évi fesztiválok tervezésének, érdemes belelapozni a legfrissebb Erdélyi Magyar Civil Évkönyvbe, mert sok-sok hasznos tapasztalattal és ötletforrással találkozunk.