Arról, hogy a könyveknek is meg van a maguk sorsa, ezen a hét végén leginkább a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban zajló nemzetközi könyvvásáron lehet meggyőződni. Arról viszont, hogy a prima, illetve a belőle eredő prímás szónak és a mögötte álló jelentésnek hogyan alakult a sorsa, leginkább Hargita megyében, pontosabban annak székhelyén, Csíkszeredában lehetett elmélkedni, hiszen egy hetes együttmuzsikálás után, ma este, itt zárul az Erdélyi Prímások 19. találkozója.
És már elöljáróban hadd tegyem hozzá az egyértelműen levonható, legfontosabb következtetést: az egykori nagynevű prímások nemzedéke alaposan megújult. Amikor tizenkilenc esztendővel ezelőtt a Hargita Székely Népi Együttes igazgatója, András Mihály, más népzene kutatókkal együtt meghirdette a népi zenekarok vezetőinek, első hegedűseinek a találkozóját, akkor bizony még muzsikált az a kiváló kalotaszegi prímás, akit mindenki csak Neti Sanyi bácsinak nevezett, dehát húzta még a talpalávalót Kodoba Bélával az élén a magyarpalatkai banda, mint ahogyan a gyimesközéploki vak prímás, Zerkula János és felesége is hétről-hétre örömteli perceket szereztek a táncházasoknak, akárcsak a csíki Duduj Ádám, akinek nevét ma már csak emléktábla őrzi a csíkszeredai művelődési ház lépcsőházának egyik fordulójában.
És sajnos még hosszasan folytathatnám ezt az egykori táncházasok szívétől-lelkétől elszakíthatatlan névsort, de talán vigasztalásukra szolgálhat, hogy élő muzsikájuknak,előadásmódjuknak éppen az erdélyi prímástalálkozók hozományaként létezik a bármikor hallgatható és felhasználható, különböző adathordozókra rögzített lenyomata, a szervezők ugyanis az eltelt közel két évtized alatt tudatosan törekedtek olyan archívumok létrehozására, amelyek megőrzik művészetüket. Sőt, nemcsak hogy megőrzik, hanem tovább is adják, hiszen egykori muzsikájukat a prímás találkozókat kisérő, rendszeres népzene tanítás és műhelymunkák során évről-évre programszerűen felhasználják és így történt ez az elmúlt napokban is.
Minden bizonnyal ez a céltudatos következetesség is hozzájárult ahhoz, hogy a jól ismert erdélyi zenekarokba szinte észrevétlenül beépültek a muzsikusok újabb és újabb nemzedékei, olyan virtuóz zenészek, akikből néhány esztendő alatt megintcsak kialakulnak és széles körben elterjednek majd a nagy prímás nevek. És időközben történt még valami: a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének közreműködésével kimondottan tudományossá és a világháló segítségével még szélesebb körben is felhasználhatóvá tették az adatközlők eredeti dallamvilágán alapuló digitális gyűjtést.
Az idei, a 19. Erdélyi Prímás találkozóra megjelent, a sóvidéki népzenét bemutató, DVD melléklettel is ellátott könyvével ugyancsak szemléletes mintát mutatott be mindebből az a Pávai István, aki negyven esztendővel ezelőtt egyike volt a Barozda együttes megalapítóinak és ma már az erdélyi népzene egyik leghívatottabb és legelkötelezetebb kutatója. Képzeljünk el egy olyan könyvet, amely nem csak olvasható, hanem a DVD mellékleten rögzített minden dallam vagy dallamtöredék, egész tánc vagy táncmotívum meghallgatható, megnézhető és a velük kapcsolatos minden adat kereshető. A könyveknek is meg van a maguk sorsa. Ezzel kezdtem és hadd zárjam azzal: az ilyen szakkönyveknek örömteli a sorsuk és egyben mutatják azt a kiutat, amely kivezet az eltűnésüket jósoló próféciákból is.