Kedves hallgatóim, aligha van beszédesebb példája annak, hogy milyen befolyásoltságú a hazai nyilvánosság, milyen hatások alakítják, mint az a tény, hogy az erdélyi magyarság jó része Donald Trumpnak drukkolt a november 8-ai amerikai elnökválasztáson. Érdemes is volt számukra, hisz bár nem befolyásolhatták az eredményt (Amerikában még nem szavazhatunk mi erdélyiek a szép konzervatív hagyományokra…), a republikánus jelölt nyert.
Ígérem, hogy majd szólok, ha megértettem, mi történt ezen a nagy választási kedden, ugyanis egyelőre nem értem, úgy látszik, még sokat kell hozzáolvasnom. Sajtós barátaimmal nem nagyon találtuk ki a végeredményt, s látom, hogy rádiós rovatkollégám, Magyari Nándor László is, keddi előzetesében, szinte kizárta Donald Trump győzelmét. Nem kell különösképpen szégyenkeznünk, elismert, mérvadó elemzők sem merték feltételezni a milliárdos üzletemberként ismert, politikusnak azonban teljesen alkalmatlan jelölt diadalát. Ennek megfelelően le is taglózott minden demokrata párti hívőt meg republikánus-ellenhívőt a történelmi döntés.
Persze ettől a győzelemtől nem változott meg a véleményem Donald Trumpról, továbbra is faragatlan tuskónak, maradi hajóágyúnak tartom, a különbség az eddigiekhez képest az, hogy ez a hajóágyú most elszabadult, és véleményem szerint még sok bajt fog okozni otthon nála és a világban. Amint már okozott is mérhetetlen károkat konfliktuskereső, megosztó stílusával. Valahogy pont az igazi amerikai demokratikus vénát nem látom benne, olyan emberi vonásokról, mint a jólneveltség, az együttérzés, a szolidaritás, a tolerancia nem is beszélve.
No de szinte nem is illik már ilyen egyoldalúan rosszakat mondani róla, hiszen mégiscsak megválasztották, teljesen demokratikusan, a világ első modern demokráciájában, és teljesen törvényes módon ? ahogy mondják: legitim 45. elnöke az államoknak. Hanem talán nem felesleges elmondani a drámai kedd néhány háttérvonatkozását. A legfontosabbak egyike véleményem szerint az, hogy tulajdonképpen a győzelem nem volt annyira elsöprő, mint amennyire első látásra tűnik. Amerikában az elnökök általában több elektor különbséggel győznek. Ám az elektorokra a szavazók külön államonként voksolnak, különböző számban, így állhat elő az a helyzet, hogy egy jelölt úgy tud több elektori voksot behúzni, hogy országosan kevesebben szavaznak rá.
Nos, a szavazatszámlálás tegnap délutáni állása szerint ? fogózzanak meg! ? Hillary Clintonra az egész országban 136 ezerrel többen szavaztak, mint Donald Trumpra! Az Egyesült Államok történetében eddig csak négyszer fordult elő, hogy ? a választási rendszer sajátosságainak köszönhetően ? a kevesebb szavazatot kapott jelölt váljék végül elnökké, vagyis állam- és kormányfővé. A cikk, amelyben ezt olvasom, megállapítja, hogy ?elméletben akár az országos szavazatok harminc százalékával is elnök lehet egy jelöltből?. Ismétlem, ez a tény semmit sem von le az új elnök legitimitásából, de azért mondják meg önök is ? nem furcsa, hogy azok az elnökjelöltek, akik így, kevesebb szavazattal nyertek: mind republikánusok voltak? Tudnak valamit ezek a republikánusok, na! Eddig összesen húsz republikánus elnöke volt az USA-nak, s abból öt ? vagyis a húsznak az egynegyede! ? demokrata ellenfelénél kevesebb szavazattal győzött. Hiába, a korlátlan lehetőségek országában vagyunk!
Természetesen ennél a színes adaléknál sokkal fontosabb annak kielemzése, hogy mi vezetett a kevésbé esélyes jelölt győzelméhez, akinek riasztó kinyilatkoztatásaitól sokan elképedtünk. Hiszen mindaz, ami ezen a történelmi keddi éjszakán történt, gyökeres módon megváltoztatja az egész világon a politizálás módját.
Nos, Donald Trump győzelme nagyjából a következő tényezők egyenes következménye: 1. a társadalom elitekből való fokozódó kiábrándulásának, 2. a globalizmus elleni ?konzervatív? lázadásnak és haladásellenességnek, 3. az alulról jövő radikalizmusnak, amellyel a frusztrált elégedetlenség több országban a felszínre tol agresszív, demagóg politikusokat, 4. a migránsellenességnek és vele összefüggésben a gyűlöletkampányoknak, 5. a Brexitnek, vagyis a britek Európai Unióból való kiválásának ? és nem utolsósorban a közösségi média, a Facebook, a Twitter és társai valóságtorzító hatásának. A változások sokkal messzehatóbbak, és az a tény, hogy kit választottak meg, az USA 45. elnökének, nota bene: George Washington és Abraham Lincoln utódának, csak az első groteszk tünete a zavaros időszaknak, ami elé Amerika és a világ néz.
Fogózzunk meg, éles kanyarok jönnek!