Menni vagy maradni

Nem kerek évforduló, de legalább két szempontból érdemes megemlékezni róla. Az egyik, hogy éppen ma, november negyedikén, százhárom éve annak, hogy Venczel József, a későbbi neves társadalomkutató és egyetemi tanár meglátta a napvilágot, a másik pedig, hogy holnap a Sapientia Egyetem ugyancsak érdekes vetélkedőt szervez az évforduló tiszteletére. E jegyzet rövid időkerete nem teszi lehetővé, hogy Venczel József munkásságát hosszabban elemezzem, hadd elégedjünk meg csupán annyival, hogy olyan erdélyi magyar csúcs-értelmiségi, aki egész életében, a két világháború között, majd a második világháború után, egészen 1972-ben bekövetkezett haláláig, nem holmi légből kapott szólamok segítségével, hanem a transzilvániai valóság akár tudományos, akár közírói elemzésével segítette saját közösségét. 1933 és 1940 között a Márton Áron és György Lajos által alapított és manapság egyre gyakrabban emlegetett Erdélyi Iskola című folyóirat munkatársa, majd a többször is újra indult Hitel alapító szerkesztője és ugyanakkor olyan társadalomkutató módszerek erdélyi meghonosítója, amelyeknek ihletforrása a sokat hangoztatott és nemzetközi téren is elismert, a bukaresti Dimitrie Gusti nevéhez fűzödő monografikus falukutatás. Ez tette lehetővé, hogy írásaiban soha ne dobja el a sulykot, hanem mindig a konkrét valóságra alapozzon és minden meghurcoltatása ellenére is így honosítson meg Erdélyben olyan tudományos eljárásokat és intézményeket, amelyek ma is modellként szolgálnak a társadalomkutatóknak. Ami a második szempontot, a Sapientia Egyetem vetélkedőjét illeti, ez azért érdekes, mert a mai középiskolás diákok közvetve a saját nemzedékük, de közvetlenül a teljes erdélyi magyar közösség sorsát vizsgálják, hiszen a téma a népünk életében nem először előforduló kétely, a menni vagy maradni kettőssége. Az elmúlt napokban meghívtak, hogy vegyek részt a beküldött dolgozatok, valamint rövid videók zsürizésében és a verseny holnapi döntője előtt aligha árulok el titkot, ha azt mondom: valamennyi dolgozat érvrendszere két nagy csomópont körül sűrűsödik. A menni szó mögött a fiatalok számára ott rejtőzik a világlátás, a tudás- és tapasztalatszerzés és miért ne, a pénzszerzés lehetősége, míg a maradni érvei között a leghangsúlyosabbak a családi és baráti kapcsolatok, valamint annak a szűkebb szülőföldnek a vonzása, amelyet valamennyien otthonnak, vagy nem is egyszer így megnevezve, egyenesen hazának tartanak. Igen érdekes, hogy ez a Menni vagy maradni vetélkedő illetve cím egy azonos nevű, huszonöt esztendővel ezelőtt megtartott felmérés és pályázat témáját ismétli meg. Akkor, a romániai rendszerváltást követően, az elmenés fő célpontjának leginkább Magyarország bizonyult, manapság a távozás Nyugat-Európa és a világ több országára szóródik szét, de az a két érvrendszer, amelyről beszéltem, egy negyedszázad alatt mit sem változott. Pedig az idők teltével valamiképpen változnia kellenne, hiszen mint annyi más esetben, az igazság itt sem a két végletben, hanem valahol a középen rejtőzik. Igen érdemes elmenni, világot látni, fejlődni, tapasztalatot szerezni és pénzt keresni, de igen, érdemes visszatérni és ott, azon a földön leélni életed, amelyet hazádnak tekintesz. Csakhogy veled és általad ennek a földnek, jelenednek és jövődnek is meg kell változnia, hogy legalább a gyermekeidnek és unokáidnak ne kelljen megküzdenie a menni vagy maradni embert próbáló kettőségével.