Kedves hallgatóim, öt nap van hátra az amerikai elnökválasztás mindent eldöntő napjáig, és az eddig is fordulatos, sosemvolt elemekkel tarkított kampányláz újabb tüneteket produkál: a legutóbbi felmérések szerint a republikánus jelölt, Donald Trump ismét megelőzte Hillary Clinton demokrata jelöltet a győzelmi esélyek tekintetében. Sőt, a hölgy ímél-üzenetváltásaival kapcsolatban újabb gyanús elemek kivizsgálását jelentette be a hírhedt Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI vezetője, ami ? túl azon, hogy ugyancsak példátlan dolog ? felveti azt a kérdést is, hogy vajon nem az eddig határozatlan szavazók megmozgatása dönti-e el a választás kimenetelét. Ne feledjük, a világ első emberének, a világ legnagyobb nagyhatalma elnökének a kijelöléséről van szó!
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint az elnökválasztás napja minden alkalommal november 8-ika. Aznap választják meg az egyes államok és egyéb területek lakói az elektori kollégium tagjait, akik aztán decemberben formálisan is ?kikiáltják? az elnököt és az alelnököt, természetesen abból a pártból, amelyiknek több elektora van. Az elnököt és az alelnököt január 20-án iktatják be a hivatalukba. Egyáltalán nem mellékes, hogy az elnökválasztással egy időben választják meg a kongresszus tagjait (pontosabban a teljes képviselőházat és a szenátus egyharmadát) .
Kedves hallgatóim, szavahihető politológusok, történészek és szakírók szerint az elnökválasztási kampány Amerikában soha sem volt olyan viharos és mocskos, mint idén. Ez elsősorban Donald Trump ? idézőjelben ? érdeme, aki nem csak az elemi politikai korrektség szabályaival nem törődött, de a jólneveltség és a jóérzés elemi szabályaival sem, arról nem is beszélve, hogy inkompetenciája és műveletlensége miatt milyen bődületes marhaságokat bírt mondani a populisták közismert harsány, hányaveti stílusában. Volt már szerencsém erről önöknek beszélni.
Úgyhogy most az is eldől, kedves hallgatóim, hogy ez a balkáni stílus képes-e teret hódítani a polgári demokrácia őshazájában ? mert ha igen, akkor ugyancsak nagy baj van. Igaz, hogy egyes elemzők szerint bármelyik jelölt győzelme esetén ?cudar világ? jön, miután az FBI igazgatója, James Comey a bevezetőmben említett ügyet kirobbantotta. Őkelme ugyanis híres republikánus, tehát a ?boszorkányüldözés? politikai indítékai elég átlátszóak. És el ne felejtsem itt megemlíteni, hogy szintén példátlan, Amerikában egyedülálló módon Donald Trump egy kérdésre válaszolva nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy ha ellenfele nyeri a választásokat, nem fogja elismerni a győzelmét!
Mindezek nem csak az amerikai demokráciára, de a hatalmas ország kormányzására is rossz kihatással lehetnek. Ha a republikánusok győznek, akkor a demokraták a választás elcsalásával fogják vádolni őket, éppen az FBI igazgatójának ügyködése és politikai hovatartozása miatt. Ezzel megkérdőjeleződik Trump elnökségének legitimitása, arról nem is beszélve, hogy még miket mondhat és követhet el a konfliktuskereső milliárdos. Ha viszont nem áll be fordulat, és az előjeleknek megfelelően Clinton győz, akkor meg a republikánusok ellenőrzése alatt lévő képviselőház valószínűleg vizsgálatok sorozatát indítja majd el a frissen megválasztott demokrata állam- és egyben kormányfő ellen, hogy tönkretegye elnökségét. Tehát az amerikai kormányzat mindenképpen nehéz időszak előtt áll, amiből egyrészt az következik, hogy világhatalmi súlya és szerepe is csökkenhet, másrészt meg ? ezzel összefüggésben az, hogy korántsem tud az eddigiekhez hasonló hatékonysággal fellépni sem a demokrácia, sem az emberi jogok védelmében a világon.
Kedves hallgatóim, nem egyszer bevallottam önöknek, hogy nagyon nem szeretem a kérkedő, populista macsó politikusokat. Annál is inkább, mert nekünk is kijutott belőlük. Persze Amerika azért (még) nem Kelet-Közép-Európa meg Balkán, a demokrácia alapjai, a fékek és egyensúlyok rendszere továbbra is működni fog, és talán az eszelős politikai megosztottság sem éri el azt a mértéket az erősen heterogén amerikai társadalomban, mint a szélsőjobb eszméktől és súlyos fejlődési válságoktól elgyötört földrészünkön.
Amitől viszont félek, és ami elborzaszt, az az, hogy ha egy embert nem a hibái, a közönségessége, az ostobasága ellenére választanak meg ? hanem épp azokért…