Kedves hallgatóim, ma délután néhány percig pro domo, azaz haza szeretnék beszélni. Vagyis a sajtóról, a médiáról, amelyet önök nap mint nap olvasnak, hallgatnak vagy néznek. Azért választottam ezt a témát, mert két nappal ezelőtt a romániai állami hírügynökség, az Agerpres újból elindította magyar nyelvű hírfolyamát, amelyet a világhálón közvetlenül bárki olvashat, az erdélyi magyar újságok, rádiók, televíziók és más tartalomszolgáltatók pedig teljesen ingyen használhatnak fel. Jó ez nekünk vagy sem? Én úgy gondolom, hogy igen, kimondottan hasznos, mert az Agerpres tudósítói egyrészt lefödik az egész országot, másrészt pedig állandó kapcsolatban állnak a világ nagy hírügynökségeivel és így gyorsan, első kézből, a nap bármely órájában friss információkhoz lehet jutni. A romániai magyarság számára rendkívül fontos, hogy a maga teljességében ismerje meg azoknak a hazai, országos intézményrendszereknek a működését, amelyek meghatározzák mindennapjait, hogy kövesse mindazokat a politikai-gazdasági-társadalmi változásokat, amelyek előbb-utóbb lecsapódnak a saját helyi közösségében, családjában vagy egyéni életében és ehhez nyújt segítséget az Agerpres. A hazai magyar média az utóbbi időben a saját anyagai mellett leginkább a Magyar Távirati Iroda tudósításaira támaszkodott, amelyeknek azonban meg van a maguk sajátos nézőpontjai. Amennyiben Erdélyről van szó, akkor a szövegek leginkább a magyar nemzetiségi lét kérdéseire összpontosítanak, mindenekelőtt magyarországi olvasók, hallgatók, nézők számára, és így, akarva-akaratlan, kisebb-nagyobb mértékben elszakadnak és elszakítanak attól a jóval összetettebb valóságtól, amelyet számunkra a romániai életforma jelent. Arról nem is beszélve, hogy az Erdély-Budapest-Erdély úton és visszaúton az információ olykor alaposan eltorzul, néha politikai sugallatra olyan többletjelentéseket és hangsúlyeltolódásokat kap, amelyek nem találnak a valósággal. Igy nem egyszer megtörténik, hogy bolhából lesz elefánt vagy fordítva és olyan médiatémák között találja magát a romániai magyar, amelyekhez nem sok köze van. Úgy gondolom, az Agerpres magyar hírfolyama hozzájárulhat ahhoz, hogy a romániai magyar médiamunkások több forrásból tudjanak tájékozódni és ezeket a többlet-információkat tárgyilagosságra törekvő szerkesztéssel tudják tovább adni olvasóiknak, hallgatóiknak, nézőiknek akár hagyományos papírformában, akár rádiókban, tévékben vagy a táblagépek és mobiltelefonok képernyőin. És még valami. Manapság sok-sok csatornán ömlik ránk az információ, világhálós bejegyzéseinkkel, megjegyzéssel, fotóinkkal mi magunk is nem csupán fogyasztói, hanem előállítói vagyunk, ezért érdemes nem feledni: mindenekelőtt a hírügynökségek hírfolyamai kötődnek az elsődleges hírforrásokhoz. Igy ha valaki internetes barangolásai vagy közösségi oldalakon való kalandozásai nyomán furcsaságokat vagy összevisszaságokat tapasztal, akkor ellenőrzésképpen van ahová fordulnia és ha több helyen megteheti, annál jobb.
Kedves hallgatóim, a napokban megkérdezte valaki tőlem: ebben az állandó hírzuhatagban honnan lehet tudni, hogy mi igaz és mi nem, mikor akarnak tájékoztatni és mikor akarnak félretájékoztatni, azaz átverni, irányítani, manipulálni? Egyetlen recept van ? válaszoltam. Használjuk a fejünket. Pro domo. Azaz a saját magunk javára.