Kedves hallgatóim, tudom én, hogy a világ és a nagypolitika nagy dolgai közepette, de még egy ilyen fővárosi rádióban is vidékinek tűnhet egy középiskola felújításának a híre. Mégsem azzal a szubjektív megközelítéssel indítom a szövegemet, hogy azért beszélek most önöknek a nagyenyedi ősi iskoláról, mert magam is a végzettje vagyok, persze fájdalmasan régen estek életemnek azok a legszebb évei, hanem azért, mert fontosnak tartok elmondani néhány dolgot nem csak a Bethlen Gábor Kollégium jelentőségéről, hanem magáról a felújításról is.
Az iskolát, amelyet korában Erdély református akadémiájának is neveztek, 1622-ben alapította Bethlen Gábor, a legnagyobb erdélyi fejedelem, de nem Nagyenyeden, hanem Gyulafehérváron. A fejedelem teljes Akadémiát szeretett volna eleve, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg. Bethlen Gábor a kollégium használatába adta át saját nagy értékű könyvtárát, 1629-ben pedig, kevéssel halála előtt, jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, a következő évszázadokra. Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsó fokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat. Mitán 1658-ban a tatárok Gyulafehérvárt elpusztították, és dúlásuknak áldozatul esett az akadémia épülete is, I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre helyezte át az iskolát. Amikor érettségiztem, akkor volt kereken 300 éves a Bethlen Gábor kollégium!
Persze azóta az épületek a történelem során gyarapodtak, átalakultak, bővültek, újjáépültek, de a falai között járva, olykor ? mi tagadás ? hancúrozva, tantermeiben és szilenciumokon tanulva, internátusában lakva, konviktusában étkezve, a tornakertjében sportolva, temetőjében volt nagyjainak emlékhelyeit keresve ? óhatatlanul belengte számunkra hangulatát az ősi múlt.
Megemlítenék néhány nagy nevet az iskola tanárai és tanítványai közül, akik az egyetemes magyar tudományban, pedagógiában, irodalomban és általában a kultúrában meghatározó szerepet játszottak, ezek a nevek ma is ismerősen csengenek: Apáczai Csere János, Áprily Lajos, Aranka György, Barabás Miklós, gróf Bethlen Miklós, Bod Péter, Fenichel Sámuel, Hermányi Dienes József, báró Kemény Zsigmond, Kőrösi Csoma Sándor, Köteles Sámuel, Mikó Imre, Misztótfalusi Kis Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Szenczi Molnár Albert? És még sokan mások, kortársaink közül például nagy írónk, Sütő András.
Kedves hallgatóim, sajnos nem lehettem ott a mostani felújítási átadó ünnepségen, azzal vigasztaltam magam, hogy életben levő tanáraink képviselnek mindnyájunkat, akik a hosszú évek során a tanítványaik voltunk; de bizonyára idézték a schola rég nagyságainak szellemét. Abban biztos vagyok, hogy az erdélyi református egyház érdemeit kellőképpen kihangsúlyozták, hozzátenném: teljesen megérdemelten. Azt is olvastam, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében lényegretörő megállapításokat tett az erdélyi magyarságnak nem csak az oktatással, de az azzal összefüggő jövőjével kapcsolatban is, nem mulasztva el megállapítani, hogy az elmúlt negyedszázad legnagyobb romániai magyar eredménye az önálló iskolahálózat megteremtése az óvodától az egyetemig.
Lehet, hogy nem olvastam el figyelmesen, de két érdem valahogy mégsem domborítódott ki eléggé. Meglátják mindjárt, miért fogalmaztam meg ezt ilyen sután.
Valahogy a híradásokban nagyon hírszerűen, csupán amolyan felvezetésként említődött, hogy a felújításhoz a pénz európai uniós alapokból származik. Tudom, hogy lassan már szinte szégyen elismerően említeni az Európai Uniót, Brüsszelt ugye, de én most halálmegvető bátorsággal megköszönöm a magam nevében ennek a hatalmas nemzetközi intézménynek, hogy iskolám megszépülhetett, a mai diákok civilizáltabb, egészségesebb körülmények között tanulhatnak.
És köszönet illeti, igen, külön köszönet, az RMDSZ vezetőit. Románia 2007-ben csatlakozott az Unió úgynevezett Regionális Operatív Keretprogramjához, amelynek romániai adaptációját a fejlesztési minisztérium dolgozta ki 2008-ban Borbély László miniszter vezetésével. A program tette lehetővé, hogy ha egy iskola, amelyet visszaadtak az egyháznak, szerződést köt a polgármesteri hivatallal, megpályázhat EU-s pénzeket. A Nagyenyedi Kollégiumot, a Csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumot és másokat ilyen EU-s pénzekből sikerült renoválni, ezek mind három-négy-öt millió eurós beruházások voltak. Akkor a miniszterelnök-helyettes Markó Béla, és mint említettem, a fejlesztési tárcavezető Borbély László volt. A kormányban ők vitték keresztül azt, hogy az említett iskolákat fel lehetett újítani. Nekik is köszönhető, hogy most Nagyenyeden volt mit ünnepelni.
Ők már új mandátumért nem indulnak az ez évi parlamenti választásokon. Reméljük, hogy utódaik ugyanolyan hatékonyak, eredményesek lesznek, mindnyájunk hasznára és örömére.