Kedves hallgatóim, diplomáciai élénkséget váltott ki, hogy Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete jókora székely zászlóval jelent meg egy Sepsiszentgyörgyön készült csoportképen, amely az internet jóvoltából az egész világon megtekinthető.
Ez a gesztusa annyira meghaladhatta a román külügyminisztérium ingerküszöbét, hogy az ominózus látogatás érdemi mozzanataira olyan óvatos általánosságokban reagált, mintha csak a jól ismert tételeket sorolta volna fel a ?békés együttélés? pártunk és kormányunk biztosította példátlanul nagyszerű feltételeiről. A kormány pedig nem hitt a szemének, az egyik miniszterelnök-helyettes először azt hitte, Photoshop-montázstrükkről van szó.
Persze tudjuk, hogy igazából mi okozott fájdalmat Bukarestben. Ugyanis a Hargita megyei, de még inkább a Kovászna megyei látogatás során szóba kerültek kemény, problematikus dolgok is, arról nem is beszélve, hogy az amerikai diplomata szájából ? megszámolták ? ?tízszer hangzott el a Szeklerland, vagyis a Székelyföld megnevezés?. Ami értő füleknek felér egy provokációval, ugyanis egyes román vezetők szerint ilyen tájegység Romániában nincs is.
Tény az, hogy a székelyföldi elöljárók derekasan kihasználták az alkalmat sérelmeink elpanaszolására. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester különösen elemében volt. Nekem az tetszett a legjobban, hogy az Egyesült Államokat sem kímélte, hiszen kijelentette, idézem: ?a romániai magyarok úgy érzik, Amerika a Romániával kötött partnerség részeként lemondott arról, hogy kérje a jogaink betartását és bővítését.?
Én ezzel teljesen egyetértek, de nem tehetek róla, hogy egy másik diplomáciai látogatás jut eszembe, amikor is a technokrata kormány beiktatása után alig két hónappal, ez év januárjában a magyar külügyminiszter Bukarestben megállapodott román kollégájával, hogy a magyar kisebbség problémái lekerülnek a magyar-román kapcsolatok napirendjéről, idézem: ?a nehéz kérdéseket félreteszik, és helyette a sikertörténetekre összpontosítanak?. Nem tudok róla, hogy akkor a székelyföldi elöljárók a mi nehéz kérdéseink mellőzését szóvá tették volna, de mindenképpen hasznos, hogy az amerikai nagykövet látogatásakor eszükbe jutott.
Mert különben a helyzet tényleg úgy áll, hogy amikor a kisebbségi jogokat, általában a jogérvényesítést és a jogvédelmet sérelem éri, tulajdonképpen a demokráciát éri támadás. A demokráciát abban az értelemben is, hogy ez az államvezetési forma, politikai rendszer nem merül ki a többségi népakarat megnyilvánulásában. Sem a közvetlen, sem a képviseleti demokrácia nem jelentheti a többség diktatúráját a kisebbség felett. Ezért hatalmas találmánya a demokráciának a hatalmi fékek és egyensúlyok rendszere. Antal Árpád erre is szemléletes megfogalmazást használt, kérdés formájában: ?Demokrácia az, ha három farkas és egy bárány demokratikus szavazással eldöntik, hogy mi legyen a vacsora?? Szónoki kérdése rávilágít a többség diktatúrájának perverz voltára, nevezetesen arra, hogy a hatalom a kisebbséget nem nem engedi kellő politikai eszközökhöz jutni, hogy maga döntsön a saját sorsát illető kérdésekben, természetesen az alkotmány és a törvények megszabta kereteken belül. Csak avégett, hogy lezárjam a demokráciáról szóló fejtegetésemet, megjegyzem, hogy a kisebbség diktatúrája a többség felett sem sokkal jobb, sőt, annyira rosszabb, hogy az már nem is demokrácia, hanem diktatúra.
Visszatérve Hans Klemm székelyföldi látogatására, véleményem szerint mindenképpen hasznos volt. Elsősorban azért, mert ez az amerikai ember elmondott néhány dolgot, ami hazájában a lehető legtermészetesebbnek hangzik, már-már közhelynek, de nálunk még korántsem. Például azt, hogy tiszteletben kell tartani a a kisebbségeket, a szólás- és a gyülekezés szabadságát; következésképpen a székelyföldi embereknek törvény adta joguk utcára vonulni, tiltakozni és petíciókban kérni problémáik rendezését. Elképzelem, hogy a helyi prefektus, a román elöljáró, ennek hallatán nem szökött az égig az örömtől.
Az pedig, amit a sepsiszentgyörgyi találkozón részt vett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felvetett, jelesen az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának, köztük a Mikó Kollégiumnak a helyzete, olyan érzékeny és nagy horderejű probléma, amely jóval meghaladja a helyi szintet. Megoldásához olyan tényezők szükségesek, mint felelősségtudat, politikai akarat, sőt empátia ? amelyek az ország jelenlegi zavaros körülményei között nem is tudni, hol találhatók.
Mindenesetre az amerikai nagykövet székelyföldi látogatása a döntéshozók számára is jelezte, hogy a kérdés a figyelem középpontjában marad: nincs levéve az asztalról.