Kedves hallgatóim, a nem túlságosan kánikulás augusztus után minden jel szerint forró politikai ősznek és őszutónak nézünk elébe. A hangulatot pedig véleményem szerint az határozza meg, hogy az államelnök és pártja kétségbeesett erőfeszítései ellenére fikarcnyit sem sikerült változtatni azon a kilátáson, hogy a balliberális oldal az önkormányzati választások után fölényesen megnyeri a parlamenti választásokat is. Erre az alapot éppen az szolgáltatja, hogy a helyhatósági választások eredményeként a Liviu Dragnea vezette PSD-nek, de a Calin Popescu Tariceanu vezette ALDE-nak is tovább erősödött az országos hálózata és bázisa ? gyakorlatilag a földcsuszamlásszerű győzelmét sem lehet kizárni.
Ez egyszersmind azt jelenti, hogy az államelnöki álmoknak is fuccs ?az én kormányom? (remélem, értik: a Klaus Iohannis kormánya!) felállítására, különösen miután a technokrata miniszterelnök Dacian Ciolos többször nyomatékosan kijelentette, hogy nem hajlandó politikailag lecsatlakozni, nem alapít pártot és nem indul a választásokon.
Ergo politikai, nem pedig szakértői kormánya lesz Romániának, és ezt még a Korrupcióellenes Ügyészség és a titkosszolgálatok bizonyos része sem tudja megváltoztatni, minden elkeseredett erőfeszítése ellenére, hogy kigolyózza az esélyes szövetség fő pilléreit. Ugyanis a szavazók többsége immár nem személyeket, hanem pártokat lát maga előtt szavazáskor, márpedig a Ponta-kormány idején a balliberális kormánypártoktól kapta meg azokat az számára kedvező társadalmi juttatásokat, amelyektől az előző kormányok megfosztották.
Ha fordítva történt volna, akkor most a választók is fordítva szavaznának. De sajnos a történteken már nem lehet változtatni. Mint ahogy nem változik Romániában az sem, hogy a választások közeledtével felerősödnek a nacionalista hangok. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék, engedjék meg, hogy egyáltalán nem cinikusan megállapítsam: a román nacionalizmusnak ez a felerősödése voltaképpen növeli érdekképviseletünk,az RMDSZ esélyeit, mégpedig egy nem túlságosan bonyolult lelki mechanizmus révén: veszélyt érezve a közösségek, azonos identitású csoportok összezárnak, s minél nagyobb és több a fenyegetés, annál erősebb az ellenállás.
Már ezért sem fogom tehát lekicsinyleni a nacionalista hangok jelentőségét. Azt azért hozzáteszem, hogy a Nagy-Románia Pártnak és boldogtalan emlékezetű vezérének a kimúltával a román nacionalista úszítás sem a régi. Távol áll tőlem, hogy visszasírjam a Cionteákat, Funárokat és Vadimokat, de az a mostani Diaconu vagy hogy hívják, az ülepükig sem ér. Mondja ő a szöveget, tömörülése, a hangzatos nevű Egységes Románia Pártja (a PRU) megpróbálja a maga talajmentiségében megjátszani a harcrakész gyűjtőalakulatot, de mindenki tudja, hogy lényegében nem egyéb, mint a PSD féregnyúlványa ? egymástól egymástól adják és veszik a szavazatokat, ami persze nem azt jelenti, hogy a román lakosságnak ne volna egy olyan kiterjedt szegmense, amelyik nagyon is fogékony a primitív nacionalizmusra, a törzsi etnocentrizmusra; viszont ezen a szegmensen nagyon sokan osztoznak, hisz talán a már említett ALDE-t leszámítva aligha van jelentősebb párt a listákon, amelyiknek ne volnának meg a nacionalista hangadói.
Ezzel a pitiségében nagyon egységes párttal kapcsolatban az egyetlen figyelemreméltó mozzanat a volt miniszterelnök viszonyulása. Victor Ponta kijelentette, hogy szerinte Romániában szükség van egy szélsőségektől mentes nacionalista pártra. Hozzátette: modern nacionalista pártra gondol. Nos, szerintem meg igazából modern nacionalista párt nincs! Illetve van, mert látjuk, hogy nem egy ilyen párt ott működik akár az Európai Parlamentben is, szinte mind jobboldali, és országában az Európai Néppárthoz tartozó mindegyik miniszterelnök hangoztatja, hogy szükség van ?szélsőségektől mentes, modern? nacionalista pártokra. Tehát mint annyi más esetben, itt is az adagolástól függ, hogy a ?szer? mikor hat méregként és mikor gyógyszerként. Különben ez az egyre üldözöttebb Victor Ponta volt az, aki felvette a PSD-be a lelkiszegény Bogdan Diaconut, de ugyanő rúgatta is ki ? éppen a szélsőségessége miatt, a saját kifejezésével azért, mert ?túltolta a magyarellenesség szekerét?.
Szóval, kedves hallgatóim, csakugyan össze kell zárnunk a román nacionalista megnyilvánulások ellen. Elsősorban a választásokkor, kellő képviseletet biztosítva a magyarságnak a parlamentben. Mert a nacionalizmust legyőzni elsősorban ott, a törvényhozás intézményében kell és lehet.