Brexit. Yes.

Kedves hallgatóim, úgy gondolom, hogy egy országos médium számára jegyzetet író újságírónak szakmai kötelessége, hogy időszerű legyen, hogy naprakész eseményekről tudjon beszámolni és lehetőleg ne azt ismételgesse, amiről már mindenki tudomást szerzett. Ezért a tegnap este letöltöttem több applikációt a táblagépemre és egész éjszaka végig követtem a tegnapi brit, azaz a brexit témájú népszavazás eredményeinek az alakulását, a BBC 1-es tévécsatornáján pedig mindazokat a kommentárokat, bejelentkezéseket, helyszíni tudósításokat, amelyek menetközben elhangzottak. A BBC reggel fél hét óra tájban jelentette be, hogy számításai szerint mintegy négy százalékkal a leave-re, azaz a kilépésre szavazók győztek és ezen már nem lehet változtatni. Hallgatóink minden bizonnyal már jól tudják, hogy jóval többen mint egy millióan szavaztak az unió elhagyására, viszont ami roppant érdekes, hogyan alakult ki ez a szám. Nos, az előrejelzések ellenére a néhányszáz kezdeti, gibraltári szavazatot leszámítva, egyre inkább a kilépés mellett lándzsát törő szavazatszámok kerültek előtérbe, kezdetben néhány százzal, majd néhány ezerrel, ezt követően pedig néhány tíz- és százezerrel előzve meg a maradók számát. Ezen nem tudott segíteni Skócia és Észak-Irország, sőt még London sem, ahol pedig az uniót kedvelők voltak jelentős többségben. A BBC műsorát több mint tizenkét órán át egy idősebb újságíró vezette és miközben a háttérben a jóval fiatalabb műszakiak, a számítógépek mellől felemelkedve, ugyancsak tapogatták a derekukat, addig David még fel sem állt, néhány perces hírbejátszások alatt cserélték a vendégeit, parlamenti képviselőket, kormánytagokat, gazdasági és pénzügyi szakértőket mind a kilépők, mind a maradók részéről. És ami a hazai vagy a magyarországi tévé vitáktól eltért: itt senki nem szidta a másikat, senki nem vágott a mások szavába, hanem érvelt, érvelt, érvelt, elmondva nem is egyszer, hogy mindenképpen el kell fogadni  népakarat döntését, hiszen ez a szigetországban honos demokrácia velejárója. A kilépők azt gondolják, hogy Nagy Británnia 2016. június 23-án visszanyerte a függetlenségét és erre a napra még unokáiknak az unokái is emlékezni fognak. A font soha nem látott mértékű zuhanása egyáltalán nem aggasztja és úgy gondolják, hogy a jelenlegi uniós szerződéseket ? hiszen két év áll a rendelkezésükre ? menetközben két- vagy több oldali egyezményekkel tudják kiváltani és a brit gazdaság olyan erős, hogy még rövid távon sem lehet megrendíteni. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a kilépési tárgyalásokat már semmiképpen nem vezetheti az a David Cameron miniszterelnök, aki a maradás mellett kampányolt, így ez a szavazat sikeres, ellene fordítható bizalmatlansági indítványnak is tekinthető. A maradók azt gondolják, hogy a vereség oka érzelmi, a növekvő migrációnak, illetve túlméretezett visszhangjuknak köszönhető, alulmaradásuknak pedig egyértelműen földrengés jellege lesz, egyelőre Angliát rázzák meg a mozgások, majd következik az unió, sőt az egész világ. Tekintettel arra, hogy a skótok több mint két harmada a bentmaradás mellett voksolt, nincsenek kizárva az elszakadási törekvések sem. A BBC műsorába meghívták a londoni lengyel nagykövetet is, tekintettel arra, hogy a szigetországban a lengyel vendégmunkások vannak túlsúlyban és mit mondhatnék: a diplomata nem volt túlságosan lelkes. Érdekes módon a fociról senki, egy szót sem ejtett. Majd a hétvégén úgy tér vissza a téma, hogy a csütörtöki brit népszavazás kommentárjait nemhogy két félidő alatt, de még hosszabbításban sem tudja legyőzni.