Focilázon innen és túl

Mivel egy hete a romániai magyarok jelentős része is focilázban ég, nincsen abban semmi meglepő, hogy a magyarországi közszolgálati sportcsatorna vételi lehetőségei állandó témát jelentenek Erdélyben. Olyannyira, hogy a vita a napokban a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének a berkeibe is betört, maga az elnöknő azzal vádolta a magyarországi kommunikációs intézmény illetékesével interjút készítő, egyik székelyföldi újságírót, hogy idegen tollakkal ékeskedik, csupán átvett és aláírt egy nyilvánosságra hozott közleményt. Mint utóbb kiderült, a MURE vezető tévedett, és ezért bocsánatot is kért, az igazi forrást, amelyet az erdélyi magyar sajtó legnagyobb része vagy teljesen vagy töredékeiben átvett, valóban az említett interjú jelentette. Nos, ebben újra leszögezték, hogy az M4 küldföldről szolgáltatott műsorait kódolni kell, azaz úgynevezett geoblokk alá kell helyezni, ami annyit jelent, hogy csak az illető ország területén nézhető. Az ok végtelenül egyszerű és nem valamiféle nacionalista törekvésekben, hanem a piacgazdaságban rejlik: Az Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA ugyanis pénzügyi tekintetben sokkal jobban jár, ha az általa szervezett mérkőzések, és így a jelenlegi Európa-bajnokság tévéközvetítési jogait, minden országnak külön-külön adja el, a kötelező geoblokkal kizárva azt, hogy egyik ország ingyen továbbítsa a fociműsort egy másik országnak vagy országrésznek, esetleg kisebbségi vagy nyelvi közösségnek. Az a tény, hogy az emlékezetes magyar-osztrákot június 14.-én több kábelhálózatban is nézhették, az utólagos magyarázatok szerint a műszaki véletlen műve: a geoblokkot a budapesti studióban egy technikus elfelejtette bekapcsolni, de ez többé nem fordulhat elő, így a romániai magyar nézőknek nem marad más lehetőségük, mint az interneten keresgélni, avagy mint a régi, szép időkben, a rádiós közvetítéseket hallgatni. És ez nem fog változni mindaddig, amíg az Európai Bizottság ki nem dolgozza a digitalis tartalmak közvetítésének új, európai szabályozását és ezt nem annyira a sport, mint számos más, rohamosan fejlődő tevékenységi terület sürgeti. Ugyanis digitalis téren is meg kell teremteni azt a közös európai piacot, amelyben jobban érvényesül a határokat egyre kevésbé figyelembe vevő online kereskedelem, az egyének kívánságai szerint lehívható médiatartalmak nézhetősége, hallgathatósága, olvashatósága és persze kifizethetősége, országoktól függetlenül vagy akár nyelvfüggően, és ide tartoznak a bárhonnan Európából majd ugyanannyiba kerülő mobilhívások, a mobiladatforgalom, a pénzügyi és más gazdasági rendszerekről nem is beszélve. Valahogyan úgy képzeljük mindezt el a virtuális térben, mint a termékek, a munkaerő és a tőke immár létrejött szabad, földi áramlását az unió határain belül. Hogy mindent ott és akkor lássunk, olyan nyelven halljunk, amilyenen akarunk, ennek a szabályozásnak és a közös digitális fogyasztói piac kialakulásának lesz az eredménye és ilyen tekintben már tartottak jónéhány, igen fontos tanácskozást. A jelenlegi Európa-bajnokságon vagy a riói olimpián a helyzet még nem változik, de a következőkre már elképzelhető, hogy igen. Addig is marad a szurkolás izgalma és a világhálón nehezebben megszerzett mozgóképek elégtétele.