A TESZT idei, kilencedik kiadása arra figyelmeztet, hogy türelmetlen a világ. Nem játszik végig semmit, hanem állandóan véleményt mond, koncertezik. S így aztán valójában nem is történik semmi. Legfeljebb áltatjuk magunkat azzal, hogy tettünk valamit. Ez a kor a szájhősök és a magamutogatók kora. Örökké más a hibás. És örökké másra mutatunk: ?Cselekedjél te!? Elég bekapcsolni a televíziót, s mintha a TESZT-en lennénk! A Temesváron nyolc napon át látott 21 előadás hősei nyakunkba zúdulnak: nagyszájú és semmitmondó politikusok, szélhámos környezetvédők, gyermekverő pedagógusok, lelketlen orvosok, üzletemberek és áldozataik formájában. De ahhoz, hogy meg is döbbenjünk a látottaktól, mégiscsak a TESZT-re van szükség. Mert a televízióban látottakra csak legyintünk! Vagy bölcselkedünk egyet… A TESZT-en látottak viszont belénk vésődnek, emésztenek. Nem hagynak nyugodni napok múltán sem. Mert az egyediben felfedezhetővé teszik az általánost is.
Hát nem furcsa, hogy a TESZT előadásain, tizenegy országból származó színházi produkciókon azt láthattuk, hogy a mai világban nincsenek emberi kapcsolatok ? emberinek nevezhető viszonyok. A szereplők inkább a tárgyakkal vannak kapcsolatban ? csövekkel, vizes palackokkal, mikrofonokkal, harmonikával stb. Az egyik előadáson döbbenten láttuk, hogy kertészkedni is lehet a mikrofonnal, például epret kapálni… Vagy az egyik előadáson minden színész harmonikázik. Vannak vagy kilencen… A szerelmes nő például őszintébb vallomást mond a harmonikával, mint azt megelőzően élőszóval. Pedig a színészeknek mindössze egy hónap állt rendelkezésükre, hogy megtanuljanak harmonikázni…
De mindent felülmúlt az, amit az apákban egykori kommunista vezetőket látó leányok a vizespalackokkal művelnek. Világokat építenek fel velük és rombolnak le. Amikor például az apa örvend, hogy meghalt a leány barátja, a lány öngyilkos őrjöngésbe kezd a vizes földön. De úgy őrjöng, hogy az valóban életveszélyes ? lerombolja a vizespalackokból legutóbb épített világot. Az rendben van, hogy fellázadnak az apai terror és az apai cinizmus ellen. De a lányok mit hoznak? Hisztériázást? Azzal aligha váltják meg a világot. Miként azzal sem, hogy állandóan, lázasan tevékenykednek ? járnak mint a motor, hogy ne kelljen gondolkozniuk.
Senki sem akar gondolkozni. Az egyik előadás szövege úgy jött létre, hogy kikérdeztek 150 gyermeket a világ dolgairól. És a gyermekek döbbenetes válaszokat adtak. A kérdezők, a felnőttek pedig egyebet sem tudnak, mint nevetni a gyermekek válaszain. Vagyis semmibe veszik az őszintén mondott véleményt. Türelmetlen és érzéstelen a világ… Hát itt tartunk. Az idei TESZT legalábbis erről tájékoztat, többek között.