Az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt 6 éves kisfiúra, Etan Patzra és sorstársaira emlékezve ezen a napon tartják az eltűnt gyermekek világnapját. Az eltűnt gyermekek problémájára először az Egyesült Államokban hívták fel a figyelmet. Etan Patz eltűnésének napját Ronald Reagan amerikai elnök 1983-ban az eltűnt gyermekek nemzeti napjává nyilvánította. Az eltűnt kiskorúak ügyét Európában a 2001-ben megalakult Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekekért Európai Föderáció karolta fel, amely ernyőszervezetként koordinálja a prevenciós és az eltűntek felkutatásával kapcsolatos feladatokat. A szervezet kezdeményezte, hogy május 25. legyen az eltűnt és bántalmazott gyermekek napja. A világnap célja, hogy ráirányítsák a figyelmet a megelőző stratégiákra és az országok közötti együttműködés fontosságára.
Az eltűnéshez vezető okok változatosak: sokszor csak a játékba való belemerülés, a kalandvágy vagy valamilyen apróbb sértődés, veszekedés vezet a szökéshez. Az elcsatangolások gyakori oka a félelem a tanulmányi eredmények miatti esetleges felelősségre vonástól: az eltűntként körözött gyerekek 40-50 százalékáról derül ki utóbb, hogy iskolai kudarcok miatt indult neki a nagyvilágnak.
Sok fiatal nevelőintézetből, gyermekotthonból szökik meg, náluk az intézeti körülmények állnak a tett hátterében, viszonylag kevesen vannak, akik családból tűnnek el. Az otthonról vagy nevelőintézetből elszökött fiatalok pénz és jövedelem nélkül gyermekprostitúció vagy más bűncselekmény áldozatává válhatnak.