Öröm volt látni, hogy valamiben mégiscsak közel kerültünk egymáshoz. Az erdélyi románok és magyarok 81,5 százaléka együtt ünnepelné a román és a magyar Húsvétot, vagyis egy napon. Ez mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy nem vagyunk idegenek ? legalábbis e tekintetben. Tehát van még remény! És ez már valóban a Húsvéthoz illő hozzáállás ? felfedezés. S ami ugyancsak örvendetes: országos viszonylatban is 68 százalék együtt ünnepelne. Húsvét esetében feledésbe merülnek az egyházi dogmák közötti különbségek ? többnyire csak képzelt ellentétek. És marad, ami fontos ? a Feltámadás vágya és reménye.
Nem egy Húsvét kellene, nem is kettő ? hanem legalább 365! Mert Jézus feltámadása a szeretet és az irgalom megnyilvánulása ? vagyis minden jótett esetében megtörténik. És szeretetre, irgalomra, jótettre nem csak egyszer van szükség évente ? hanem mindennap. Minden percben, minden órában. Erről kellene beszélni inkább, nem pedig a dogmákról ? az embert embertől elválasztó kisszerű dolgokról. De a politikailag és üzletileg bemocskolt egységről sem kellene beszélni. Erről az egyszerűsítő és pusztító politikai fogalomról.
?Európának két tüdeje van, és csak úgy tud jól lélegzelni, ha mindkettőt használja? ? mondotta II. Jónos-Pál pápa a katolikus és az ortodox egyházra utalva. Érdemes ezen elgondolkozni! Nem pedig politikává, hatalmi kérdéssé, civakodás és kivagyiság forrásává változtatni a hitet ? ami lényegében azonos akár ortodox módra, akár katolikus módra miséznek.
Felmerült a kérdés, hogy talán valami fenyegetés, valamely ? Európára leselkedő ? külső veszély terelgeti immár a katolikusokat és az ortodoxokat egységbe? Eléggé szomorú ez. És miben látják ama nagy veszélyt? A szegény menekültek áradatában? ? akik halált megvetve – és a hullámsírtól sem rettegve – áramlanak Európába? Őmiattuk kellene egységbe terelődnünk? . elhajítanunk a különféleség értékeit? Hát ez valóban kiábrándító. Ahelyett, hogy a szerencsétlen menekülők megsegítésén, a magától adódó csodálatos jótett ? igazi Feltámadás! ? lehetőségén gondolkodnánk, megint csak a kisszerű politikai hozzáállást, az oszd meg és uralkodj elvének érvényesítését fontolgatjuk. Hát ennek valóban nem lesz jó vége!
Ahelyett, hogy tanulnánk az erdélyiek és a bánságiak szép példájából, ahol a Húsvét tekintetében, a lehetséges Feltámadás tekintetében egy húron pendül román és magyar. Mert van ilyen is! Ki hitte volna?