Ezelőtt egy héttel még Bukarestben szerepelt az OSONÓ. Ott irtotta a román?magyar viszonyt mérgező közhelyeket ? szellemesen, baráti szóval. Székelyföldön élő román és magyar gyermekek rájöttek arra, hogy nem ellenségek ? hanem játszótársak. És ha már így van, akkor jókat nevethetnek azokon az agyrémeken, amelyeket prédikálva a felnőttek egyebet sem tudnak, csak gyűlölködni.
A gyermeknek nincs szüksége erre az érzésre. Jól megvan nélküle. Ő játszani akar gyermektársával ? legyen az román vagy magyar. A román lány udvaroltatni akar a magyar fiúval is ? azt szereti, ha észreveszik őt. Ehhez pedig nincs szükség gyűlöletre…
Az előadás címe: Ismeretlen barátok társasága ? jól jellemzi ezt a helyzetet. Ismeretlen barátok vagyunk mindannyian, amíg fel nem növünk ? amíg belénk nem táplálják a mások gyűlöletét. Az előadás készítőinek bevallott célja, hogy kitépjék a tankönyvekből mindazokat a lapokat, amelyek a román?magyar gyűlölködést szító közhelyeket tartalmazzák. Jól teszik! Bárcsak a Tanügyminisztérium is rájönne végre, hogy ne tömje többé a gyermekek fejét gyilkos közhelyekkel, vagy a problémák sunyi kerülgetésével ? hanem az egymásra találást keresse, egymás értékeire oktassa a gyermekeket. Mert nagyon jól tudhatná, hogy világunknak nincs szüksége koravén nacionalistákra ? zöld románokra és zöld magyarokra. Az OSONÓ-előadás nagy felfedezése, hogy nem vagyunk idegenek. Jó lenne, ha erre minden gyermek rájönne, mielőtt még zöld felnőtté válna.
Egyébként a kérdés nemcsak az Osonósokat foglalkoztatja. Bukaresti előadásuk napján, egy héttel ezelőtt olvastam az Adevărul számítógépes oldalán Andrei Pleşu cikkét, amelyben közzéteszi a Zöld Románok Egyesületének Alapszabályzatát. Az Egyesületnek csak eltökélt hazafi lehet a tagja, aki mindenki mást kitagadó nacionalista, a csontja velejéig román ? vagy tennénk hozzá: magyar ? és dühöngve gyűlöl mindenki mást. Hibátlan ő! ? hibái csak másoknak: az idegeneknek lehetnek, és azokat naponta felsorolja, hogy el ne felejtse. Ez számára a nemzeti sport…
Hát ha így van, ne váljunk felnőtté! Ne zöldüljünk meg idejekorán.