A kelet-közép európai demokráciák egyik legfontosabb jellemvonása, hogy nem csak az esetleges nyugati elismeréseket, de még a kritikákat is önnön javukra tudják fordítani. Romániát évek óta súlyos vádak érik az igazságszolgáltatást is maga alá gyűrő korrupció, a jogállam gyengeségei miatt. A vádak ? főként, ha a román hatalom meglehetősen szolgalelkű gesztusait is tekintetbe vesszük ? szokatlanul szókimondóak és lényegre törőek. Román röstelkedésnek azonban nem sok nyoma van. Sőt. Mintha némi sanda örömet is kitapinthatnánk. Aki csak teheti, elérkezettnek látja az időt a leszámolásra. Mindkét oldalon. A korrupció, a csúszópénzek rendszere azonban továbbra is csaknem zavartalanul működik. Annak ellenére is, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség újabb ciklusra készülődő főügyésze, a kétségtelenül jó szándékú Laura Codru?a Kövesi, vád alá helyezések százairól, sőt ezreiről beszél. A hatalom (egészen pontosan az egymással szemben álló hatalmi csoportok) ily módon két legyet üthet(nek) egy csapásra. Egyrészt kölcsönösen megszabadulnak a legveszedelmesebbnek tekintett ellenfelektől, kárpótlásként azonban a mindig aktuális hatalom diadalmasan mutathatja fel a nyugati partnereknek az újabb és újabb skalpokat. Az ország lám a legjobb úton halad?
Vannak azonban jelek, melyek lelohaszthatják esetleges naiv lelkesedésünket. Ráduly Róbert után, ugyanis, aki a Sapientia Egyetem felújításával kapcsolatos, meglehetősen ingatagnak tűnő vádak nyomán visszalépett polgármesteri székéből is, nemrégen 60 napra felfüggesztették állásából Sepsiszentgyörgy polgármesterét Antal Árpádot is. Őt is azzal vádolják, hogy a város utcáinak felújítása során eredeti rendeltetésüktől eltérően használt fel olyan hiteleket, melyeket közpénzből kell visszafizetni. A vádak ez esetben is homályosak?
Sajnos, fenn állhat a gyanú, hogy legalábbis ügyeik kivizsgálásának eddigi stádiumában, Ráduly Róbert és Antal Árpád igazi bűne talán mégiscsak az, hogy a román mellett annak a magyar közösségnek az érdekeit is képviselték, melyek képviseletével közösségük megbízta őket. Dan Tănase, a székelyföldi román nacionalizmus közismert alakja mindkettejük ellen évek óta valóságos sajtókampányt folytat. Az Európai Méltóságért Polgári Egyesület elnöke, aki ?a Hargita és Kovászna megyei románok ellen gyakorolt etnikai tisztogatás? leleplezésével vált ?követendő állampolgárrá?, a magyar érdekek védelmét ? blogjának tanúsága szerint ? a román érdekek elutasítása gyanánt értelmezi. A székelyföldi magyarság léte ? az önrendelkezési törekvésekről nem is beszélve ? önmagában is román érdekeket sért. Arról, hogy az egykor Sepsiszentgyörgyhöz vagy Csíkszeredához hasonlóan magyar többségű Kolozsváron ma már annak ellenére sem tanácsos megszólalni magyarul, hogy még ma is legalább annyi magyar él a városban, mint Sepsiszentgyörgyön, a feddhetetlen tisztességű Tănase úr egy szót sem ejt. Kolozsváron nem zajlik etnikai tisztogatás, azon a Sepsiszentgyörgyön, ahol a törvény szerint minden magyarnak tudnia kell románul is, ahol minden közintézményben a román a hivatalos nyelv, meglepő módon, igen. Nesze neked európai méltóság!
Persze mindkettejük sorsa a román igazságszolgáltatástól függ, mely ügyeikben ? elvileg független intézményként ? elfogulatlanul dönthet. De mit várhatunk magyar ügyekben ettől az igazságszolgáltatástól, melynek döntéseiről az Európai Bíróságon épp a napokban bizonyosodott be ismételten, hogy nem volt hajlandó elfogulatlanul kivizsgálni a demokratikusnak aposztrofált 89′ decemberi forradalom jobbára román áldozatainak panaszait sem.
Az persze igaz, hogy a korrupció kísértése minálunk Romániában egy magyar számára is nehezen leküzdhető kísértés, hiszen, ha ügyeinket csak mindenféle csúszópénzekkel intézhetjük, ha mindenki korrupt, miért ne lenne ő is az? A válasz kézenfekvő lenne, épp azért, mert magyar. Sajnos, a dolog nem ennyire egyértelmű, még akkor sem, ha alig feltételezhető, hogy épeszű magyar tisztségviselőink, főként a két frontváros Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy élén, ne lettek volna tisztában a kockázatokkal. Ha a kétségbevonhatatlan bizonyítékok nyilvánosságra hozataláig nem az ártatlanság vélelmével viszonyulunk az ő esetükhöz (is), s megtagadjuk tőlük nem a magyaroknak, hanem a tisztességes embereknek kijáró szolidaritást, a Dan Tănase-féle gátlástalan román nacionalisták malmára hajthatjuk a vizet. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar törvénysértésekkel szemben elnézőbbeknek kéne lennünk, mint a románokkal. Sőt. A saját érdekünkben nem lehetünk azok!
Ezért aztán ? mindennek ellenére ? továbbra is helyeselnünk kell az ANI által folytatott korrupcióellenes kampányt. De hogyan lehessen megszabadulni a korrupciótól egy olyan országban, melyben a legfőbb törvényhozói hatalom szintjén nyílik lehetőség arra, hogy egyesek kollégáik többségének ingerült elutasítása nélkül követelhessék a magyar nyelv kitiltását a közigazgatásból. Ha egyes román politikusok románságukra való hivatkozással megengedhetik maguknak, hogy nyíltan kisebbségellenes követeléseket fogalmazzanak meg, hogyan nyílhat esély a korrupciónak a ? főügyésznő és az államelnök által pátosszal követelt ? megelőzésére?
A korrupció lényege ugyanis az állampolgári egyenlőtlenség, az hogy egyes társadalmi csoportok többet engedhetnek meg maguknak, mint amennyit másoknak megengednének. A román korrupció kialakulásában meghatározó szerepe volt annak, hogy a román állam más nemzetiségű állampolgárait soha nem tekintette a románokkal egyenrangúaknak. S Trianon után azt is elnézte, sőt ösztönözte, hogy a román nemzetiségűek egymást a magyarok rovására mindenféle előnyökben részesítsék. Addig, amíg a román állam ezt a gyakorlatot visszamenőlegesen is el nem ítéli, és nem szolgáltat elégtételt magyar, német, zsidó és más nemzetiségű polgárainak, a korrupció felszámolására ? implicite az állampolgári egyenlőség tényleges érvényesítésére ? vonatkozó álmok puszta álmok maradnak. Hiszen azokat a bűnöket, melyeket a románok ? ma már jobbára csak a magyarok és a romák ellen ? büntetlenül elkövethetnek, egymás ellen is újra és újra, és magától értetődően el fogják követni. A ?jó románok? a ?rossz románok? ellen. Kéz továbbra is kezet mos. Drákói büntetések ide vagy oda.
Legfeljebb a korrupció technikái tökéletesedhetnek.