Agyagból-agyagba! – nekem ezt sugallja a Bukaresti Nemzeti Színház új előadása. De úgy is mondhatnánk, hogy földből-földbe. Vagyis oda, ahová a sors vet…
Ez különösen azokra az emberekre érvényes, akik örökké mímelik a döntést, de sohasem döntenek. Legjobb esetben másra hárítják a döntés felelősségét. És akkor már helyben vagyunk: ilyen esetekért nem kell Hollandiába mennünk, ahol a darabbeli agyaggá válás lejátszódik.
Marijke Schermer fiatal ? hiszen csak 40 éves ? holland drámaíró szindrómaként mutatja be a melankóliát, egy hozzá hasonló korú és kinézésű nő életének értelmét. Mert ha az sem volna… Na, de ne menjünk olyan messzire! Irina Movilă, a nő alakítója, fiatalkori nagy szerelméből él. Gyémánttá csíszol egy csalót, aki őt hajdan boldoggá tette, aztán elhagyta. S a bánatos nőt játssza azóta is, immár 15 éven át, egy másik férfi oldalán is ? aki szobrász és nagyon bölcs: modellnek tekinti az asszonyt. És jól teszi, mert így a melankóliázó nő zavartalanul szerepelhet, végül is megtalálta élete értelmét. Vagyis annak a hasznát, hogy a tervei füstbe mentek, az eszményei megsemmisültek, s bár érett nő, 15 éves leány anyja, még mindig képes zavarba esni, például ha megjelenik, életében újra feltűnik az a gyémánttá csíszolt csaló.
A Vlad Massaci által rendezett előadásban lélektanilag minden hiteles ? ezt föltétlenül értékelnünk kell. Tehát az alapok masszívak, teherbíróak. Mostmár jöhetne rájuk egy csodálatos épület… De erre még várnunk kell. Lehet, hogy azt majd Massacinak egy másik előadásában fogjuk meglátni. Az új épület hiánya leginkább Mircea Rusu ? a gyémánttá csíszolt csaló ? alakításában látszik. Mircea Rusu a helyén van. Ez nem csoda, hiszen profi színész. De ezen kívül ? vagy ezzel együtt – semmit sem hoz. Ez lenne a jó? ? lélektelen, mint egy gyémánt? Gondolkozhatunk rajta… Mindenesetre Imme, a 15 éves leány az apját látja benne. Vajon ő is nosztalgiázni fog egy életen át? Ő is csíszol egy gyémántot ? a közönséges csalóból? Bocsánat, az agyagból? Mert a darabban megjelenő vidék egyetlen értéke a korlátlan mennyiségű agyag ? amiből talán még lehet formálni valamit. Csak legyen hozzá szobrász. Különben agyagból- agyagba csúszik, pontosabban: vész minden. Mert volt olyan néző, aki azt mondta: telenovellát láthat otthon is, nem kell azért színházba jönni. Sajnos, ez is felmerült. De ez a nézőt is jellemzi… Nemcsak az Agyag című előadást.