Jelentés az ifjúságról

Egyértelmű, hogy az utóbbi két napban az ?uniós csúcs? szókapcsolat fordult elő a leggyakrabban az európai médiában, függetlenül attól, hogy milyen nyelven írták le vagy milyen nyelven hangzott el. Egyrészt az esetleges brit kilépést, a brexitet megelőzendő tárgyalások, másrészt a migránstéma az a két forró téma, amelyek körül az eszmecserék és a kommentárok zajlanak és egyértelmű, mindkettőnek igen nagy szerepe van abban, hogy az európai népek mostanig ugyancsak látványosan fejlődő szövetsége kibírja vagy sem a jelenben és a közeljövőben rá nehezedő tehertételt. Hadd maradjunk azonban optimisták és én a mai jegyzetemben arról szeretnék szólni, hogy az unióban a legkényelmetlenebb kérdések vizsgálata mellett sok más tervezet az előírások szerint halad előre. Ilyen például az ifjúságpolitika terén kifejtett európai együttműködés programja. Erről az unió egyik intézményében, a Régiók Bizottságában, Románia képviselőjeként, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba készített öt hónapi háttérmunkával és több munkatárs bevonásával olyan jelentést, amelyet az elmúlt napokban alapos vita után el is fogadtak Brüsszelben. Az ifjúságpolitika az unióban eredendően tagországi hatáskörbe tartozik, de ez nem zárja ki az uniós intézményeknek azt a törekvését, hogy a fiatalok életét, munkáját, céljait a legkülönbözőképpen támogassák. A széleskörű nemzetközi vizsgálatok azt igazolják, hogy a gyermekkorból a felnőttkorba, az oktatásból a munka világába, a családi pénzügyi függőségből az önellátásba való átmenet napjainkban egyre összetettebbé és egyre egyén függőbbé válik. Uniós szinten ugyan a felsőfokú képzettséggel rendelkező fiatalok száma az utóbbi három esztendőben több mint négy százalékkal emelkedett és a legtöbb fiatal már nem csak helyileg, hanem a közösségi média segítségével globálisan is építi a maga kapcsolatrendszerét, de ennek ellenére a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztődés még mindig sok-sok milliónyi fiatalt érint, különösképpen az unió keleti és déli országaiban. A Borboly-jelentés, tekintve mindenekelőtt a fiatal munkaerő keletről-nyugatra való áramlását és ennek kelet-európai következményeit, többek között azt javasolja, hogy az unió bocsásson az itteni helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére olyan közvetlenül hozzáférhető pénzügyi forrásokat, amelyek lehetővé teszik minden fiatal számára a minimális készségek és képességek elsajátítását, ugyanakkor pedig a különböző oktatási formáknak a helyi munkaerő piacokhoz való nagyobb arányú hozzáigazítását. A jelentés úgy vélekedik, hogy különösképpen a kistelepüléseken élő fiatalok esélyegyenlősége nem megoldott, nagy szükség van mind a munkahelyteremtés, mind a jobb lakhatóság tekintetében a sokkal átfogóbb és céltudatosabb helyi cselekvési tervek kidolgozására, amelyek átveszik más országok tapasztalatait és csökkentik azt a szakadékot, amely a társadalomban önmagukat megtaláló illetve a kirekesztés és elszigetelődés fenyegetésében élő fiatalok között egyre inkább mélyül. Az első visszejelzésekből úgy tűnik, hogy a jelentés megértő fülekre talált Brüsszelben és nemsokára megjelenhetnek azok a pályázatok, amelyek a benne megfogalmazott célokat támogatják. Ha ugyan a brexit és a migránsválság nem húzza keresztül ezeket a számításokat.