A Gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium 11 napig tartott, 23 előadást láthattunk, és ebből 11-et, mint igazán jót és figyelemre méltót ajánlhatunk mind a Kedves Néző, mindpedig a legigényesebb színházi fórumok figyelmébe. Ezek: A mi osztályunk ? Nagyváradról, az Elektra ? a Temesvári Állami Német Színháztól, a Vízkereszt ? Sepsiszentgyörgyről, A Homokszörny ? Gyergyószentmiklósról, az Éjjeli menedékhely ? Csíkszeredából, a Manka ? Szatmárról, Az ördög próbája ? Marosvásárhelyről, a Tompa Miklós Társulattól, A Pentheszilea-program ? ugyancsak Vásárhelyről, az Ariel Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Zoltán újratemetve ? Beregszászról, a Koldusopera ? a Temesvári Állami Magyar Színháztól, és végül a Double Bind ? ugyancsak Vásárhelyről,ű a Nemzeti Színház két társulatának, a magyarnak és a románnak közös produkciója. Ezeknek az előadásoknak a legfőbb érdeme, hogy égetően mai kérdéseket vetnek fel, és ehhez égetően mai eszközöket használnak, a modern színjátszás legújabb eszközeit és módszereit láthattuk, a legmerészebb színházi metafóra-teremtő eljárásokat.
Figyelemre méltó az is, hogy Marosvásárhely nem kevesebb mint 6 előadással szerepelt a Kollokviumon. Ilyen még nem volt. Miként az sem, hogy egy román színésznő magyar nyelven beszéljen, magyar nyelvű előadáson szerepeljen, miként Monica Ristea tette. Ezt is fel kellene jegyezni valahová… Több előadáson szerepelt a cigány-téma, sőt egy roma színház is jelen volt a Kollokviumon, amire szintén nincs példa. És az előadás szereplője, egy roma asszony olyasmiket mond el a cigány nők helyzetéről a roma közösségen belül, amiket ha más mondana el, rögtön rasszistának bélyegeznék… Erre is oda kell figyelni.
Ugyanakkor sajnálattal kell megemlítenünk a hiányzókat: a Kolozsvári Állami Magyar Színházat, a Szebeni Nemzeti Színház Német Tagozatát és az Udvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat. A kolozsváriak bemutató előtt állnak ? a Julius Caesart próbálják Silviu Purcăretével; az udvarhelyieknek pedig a Kollokvium utáni első napon, hétfőn volt egy bemutatójuk ? tehát igazoltan hiányoztak.
Mindenesetre a Kollokvium új lendületet nyert. Azt kellene még elérni, hogy a közönség összetételében hasonlítson a hajdani, első két Kollokviumhoz. Akkor, a 70-es évek végén, a Kollokvium idején Sepsiszentgyörgyre jött a romániai magyar értelmiség színe?java, ezt kellene elérni most is, immár Gyergyószentmiklóson. És ezt talán úgy lehetne elérni, ha a Kollokvium idején, délelőttönként értekezleteket, találkozókat szerveznének például a történészeknek, az orvosoknak, a matematikusoknak, a filozófusoknak stb. Továbbá úgy, hogy a turisztikai irodák is besegítenének ? érdekes kirándulásokra hívnák a színházkedvelőket. És így növekedne az érdeklődés Erdély-szerte a Kollokvium iránt. És tovább gyarapodna a kulturális élet Gyergyószentmiklóson. Ami ugyancsak jó lenne.