A legutóbbi román-magyar diplomáciai incidens vitájának hangjai még korántsem ültek el teljesen. A vitát ugye a bukaresti magyar nagykövet egyik román lapban megjelent interjúja váltotta ki, pontosabban annak néhány, a két ország viszonyára vonatkozó részlete, beleértve a két miniszterelnök, Orbán Viktor és Victor Ponta viszonyát is. Most néhány szóban éppen erről, a két kormányfőről, a két Viktorról morfondíroznék el. Hol van az idő, amikor kettejük pályafutása és alkati jegyei között egyesek több hasonlóságot, párhuzamot véltek felfedezni!?
Most néhány szóban éppen erről, a két kormányfőről, a két Viktorról morfondíroznék el. Hol van az idő, amikor kettejük pályafutása és alkati jegyei között egyesek több hasonlóságot, párhuzamot véltek felfedezni!? Azon kívül, hogy mindketten Európa legfiatalabb miniszterelnökei között voltak megválasztásukkor, ha nem éppen a legfiatalabbak, és azon kívül, hogy mindketten kétharmados többséget szereztek pártjukkal a választásokon (megjegyzem, a román Victor jóval többet, mint a magyar), továbbá hogy mindketten pártelnökök is voltak (a román Victor, mint tudjuk, ma már nem az) ? vajmi kevés lényegi hasonlóságot, annál több különbséget fedezhetünk fel bennük, vezetési stílusuk, világról és hatalomgyakorlásról alkotott felfogásuk, no meg a pályájuk, kilátásaik között.
Az említett interjúban is az a nagyköveti vád fogalmazódik meg, hogy Európában Ponta kormányfő az européer, jóságos, szófogadó Victor szerepét akarja eljátszani ? a rossz Viktorral szemben. Ennek alátámasztására a nagykövet felemlítette, hogy Victor Ponta több ízben bírálta Orbán Viktort, akit folyamatosan nacionalistának és Európa-ellenesnek tüntetett fel. Ennek ellenpontozására íme egy idézet Victor Pontától, aki ? miközben azt mondja, hogy nem akar belekapcsolódni ilyen szóváltásba ? bekapcsolódik, és így fogalmaz: ?Azt hiszem, a magyar kormány erősen próbál provokálni bennünket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika is bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is belerángassák a botrányba?.
Megjegyezve, hogy a két kormány viszonyára nem éppen elismerő szavakkal utalt Orbán Viktor is a tusványosi táborban, hagyjuk azonban ezt a diplomáciai kakaskodást, és hasonlítsuk össze egy kicsit más szempontok alapján a két jeles férfiú helyzetét és működését.
Az csakugyan szembetűnő különbség, hogy míg a jobboldali, néppárti Orbán központosító politikát, gazdaságpolitikát alkalmaz; addig a szociáldemokrata Ponta több liberális elemet is bevisz kormány gazdaságpolitikájába. Elég az adócsökkentésekre gondolni, ezen belül arra, hogy míg a magyarországi áfa a maga 27 százalékával a legmagasabb az Európai Unióban, addig a romániai rövidesen 20 százalék alá csökken, miután az élelmiszerekre kivetett forgalmi adó kilenc százalékra mérséklődött, ami a másik végleten európai rekord.
Nyilvánvaló a különbség a Brüsszelhez való viszonyulásban is. Nem tudom, hogy ki nevezhető jó fiúnak vagy rossz fiúnak ebből a szempontból, de tény, hogy Orbán Viktor bátran szembemegy ? nem is csak a nyilatkozatok szintjén ? Brüsszellel, ha úgy látja jónak; míg Victor Ponta inkább amolyan bólogató Jánosnak tűnik, nem ellenkezik, nem nyit frontot.
Alkatbeli különbségeiktől most tekintsünk el, nehogy a szubjektivitás csapdájába essünk, azt azonban feltétlenül meg kell említenem, hogy a hatalomvágy és a hatalommegosztás kérdésében véleményem szerint a román miniszterelnök demokratikus elkötelezettsége és rugalmassága sokkal nyilvánvalóbb, mint magyar kollégájáé. Az egyszínű, alig korlátozott hatalom, a túlzott homogenitás nem jó.
El ne felejtsem, van valami, amiben a két Viktor mégis erősen hasonlít, zárjam ezzel a jegyzetemet: ez a sport szeretete. Mindketten aktívan sportoltak, Orbán futbalozott, Ponta kosarazott, miközben nagy szerelme az autósport volt, oldalán Keleti Edvinnel országos rallybajnokságot is nyert. Legutóbb Orbán Viktor a kazanyi úszó világbajnokságon volt jelen, ahol a vasárnapi záróünnepségen a következő, 2017-es budapesti vébé rendezőinek képviseletében átvette a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) zászlaját. Victor Ponta pedig a sokat kommentált bakui jelenlét, az Európai Játékok megnyitóján való részvétel után most kedden este az európai Szuperkupa döntőjét tekintette meg Tbilisziben.
Mindezekből nem akarok én kihozni semmit, nincs különösebb mondanivalóm ? vagy ha mégis, mindössze annyi, hogy jó lenne a sportszerűséget tiszteletben tartani a politikai meccsek során is.